Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Műhelymunkák - Bagi Zoltán: Komárom 1594
Komárom 1594 hamarosan átadják a várat.75 * Ez persze nem azt jelenti, hogy valóban meg is történt ez az esemény, de a Kjátib Cselebi által lejegyzettekkel mégis egybecsengő, bizonyítva azt, hogy az állítás nem lehetett légből kapott. Ibrahim Pecsevi hasonlóan, ám mégis más szavakkal írta le az eseményeket. Szerinte a nagyvezír „a várba levelet küldött, melyben a vár feladását kívánta. Az átkozottak azonban még csak feleletet sem adtak, hanem csupán az odajött embernek mondták: »Vájjon mi asszonyok vagyunk-e? A királytól a zsoldot egy napra sem érdemelnénk meg. Győr alatt három hónapig tartózkodtatok, és nagynehezen győztetek. Azok gyávák voltak, mivel a várat feladták. Míg csak egy porczikánk lesz, s míg bennünket egyenként lábunknál fogva ki nem húzkodtok, addig Komárom nem lesz a tiétek. Ilyen reményben ne legyetek.«”75 Érdemes mindezeket összevetni Ortelius leírásával, aki szerint a nagyvezír egy parasztot a vár falai alá küldetett egy lándzsavégre kötött levéllel, amelyben feladásra szólította fel az őrséget. A várkapitány azonban nem akarta átvenni a levelet, hanem szóban válaszolt: ő német volna, és sem a görög, sem a szláv nyelvet nem ismeri, de az uralkodó azért rendelte ide, hogy az erődöt az ellenség betörésétől megvédje és biztosítsa, nem akar tehát tárgyalni, hanem lovagi módon a kereszténységért harcolni kíván.77 A második biztos alkalom, amikor a nagyvezír Komárom átadását követelte október 23-án vagy 24-én történhetett. Az 1594. november 1-én Prágából a Fugger családnak küldött jelentésben erre vonatkozóan az szerepelt, hogy ekkor Szinán öt török követet fehér zászlóval Braunhoz küldött, megtudakolni, vajon feladná-e a várat vagy sem, mivel már nem sokáig tarthatja magát, és jobb, ha megkíméli az őrség életét. Erre a várkapitány négy töröknek levágatta a fejét, és egy-egy hosszú pikára szúratta, hogy jól lássák az oszmán had táborában is. Az ötödiket pedig visszaküldte azzal az üzenettel, hogy ő nem lesz áruló, mint Hardegg, hanem a császár hű szolgája. Inkább a temetőben feküdjön, mint megszegje esküjét. De reméli — folytatta állítólag a várkapitány, hogy mielőtt ez megtörténne, ő előbb kezét a nagyvezír vérébe márthatja.78 Összefoglalás Komárom 1594. évi ostromát két új, eddig talán kevésbé ismert és részletezett szempontból jártam körül. Egyrészt bemutattam, hogy a várat milyen feltételek és paraméterek mentén védték, röviden kitérve a parancsnokok rátermettségére, az őrség összetételére és létszámára, valamint ellátottságára. Mindezek alapján úgy vélem találó Illésházy Istvánnak azon megjegyzése, amely szerint az ostrom kezdetén Braunnak „sem népe, sem élése elegendő az várban nem vala”.79 E hiányosságokat a várkapitány panaszai nyomán az Udvari Haditanács a bemutatott módon igyekezett orvosolni. Tegyük hozzá több-kevesebb sikerrel. Emellett másik szempontként az ostrom eseményeinek megismerése érdekében fontosnak tartottam egybegyűjteni a vár átadásával kapcsolatos levélváltások, tárgyalások 78 ÖNB Cod. 8967. Föl. 214r. 75 Pecsevi, 1916.111. 77 Kecskés, 1984.103.; Ortelius, 2002. 71r. 78 ÖNB Cod. 8967. Föl. 187r-v. 79 Illésházy, 1863.18. 73
