Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Műhelymunkák - Bagi Zoltán: Komárom 1594
Bagi Xoltán rés: újra ágyúkat zsákmányoltak, illetve többnek beszegelték a gyújtólyukát vagy összetörték a kerekeit. Az oszmán had táborába a komáromiak rajtaütésének hatására olyan pánik tört ki, hogy az életben maradottak jó része fejvesztve menekült Tata irányába. A menekülök magukkal ragadták a nagyvezírt is, aki állítólag csak nagy üggyel-bajjal tudott lóra szállna és ellovagolni a helyszínről. Az ostrom közben folytonosan olyan hírek érkezett, hogy Mátyás főherceg hamarosan felmenti a várat, ám a hadak valójában lassan gyülekeztek. A fennmaradt iratokból kiderül, hogy Frasm Braun főkapitány gyakran fordult segélyért az ostrom ideje alatt a keresztény csapatokat vezető főhadparancsnokhoz. A főherceg lehetőségeiből azonban egyelőre csak arra futotta, hogy kitartásra biztassa, és a hamarosan meginduló keresztény had ígéretével hitegesse az ostromlottakat. Győr eleste után ugyanis a megmaradt császári-királyi had jelentős had jelentős része szétszéledt, illetve a fizetetlenség miatt nem kívánt tovább harcolni. Megoldást jelenthetett volna a cseh rendek által kiállított katonaság, amely körülbelül húszezer főt számlált, ám ezek némi Pozsony környéki táborozás után harc nélkül hazaindultak. Október 20-án azonban a Magyar Királyság nyugati határszélén gyülekező megmaradt hadakhoz csatlakozott a Christoph von Teuffenhach vezette felső-magyarországi had, valamint elkészültek Pozsony közelében azok a hidak is, amelyeken keresztül a keresztény sereg átkelhetett a Csallóközbe. A felmentő had végül három nappal az oszmán fősereg elvonulása után érkezett meg Komáromba.3 A vár védelmének irányítói, az őrség összetétele, létszáma és ellátottsága A védelem élén Erasm Braun főkapitány (Obrist in Komorri) állt, aki 1589-tól látta el tisztét.4 A kortárs Ortelius történeti munkájának az ostrom eseményeit röviden összefoglaló részében egy hadakozáshoz értő, bátor, derék és hű katonaként mutatta be.5 Istvánffy Miklós a magyarok dolgairól írt művében azonban az 1593. évi Székesfehérvár elleni támadással és a pákozdi ütközettel kapcsolatosan kritikát is megfogalmazott vele szemben. Az ugyan Braun katonai és vezetői erényeit bizonyítja, hogy az október végén Ferdinand Graf Hardegg győri végvidéki főkapitány6 vezetésével Komáromnál összegyűlt sereg FeldmarschalfavÁ, tábormesterévé tették,7 ugyanis e tisztség viselőjének a kezében futottak össze a haderő irányításának, „idegközpontjának” a szálai. Mai fogalmaink szerint vezérkari főnöknek tekinthetjük tehát, ám ennél többről van szó, hiszen feladatai és 3 ÖStA KA AFA 1594/10/; ÖStA KA AFA 1594/10/ad 9a; ÖSA KA AFA 1594/10/ad 9b; ÖStA KA AFA 1594/10/13; ÖSA KA AFA 1594/10/13a; ÖSA KA AFA 1594/10/13b; ÖSA KA AFA 1594/10/14; ÖSA KA AFA 1594/10/14a; ÖSA KA AFA 1594/10/ad 14b; ÖNB Handschriftensammlung Cod. 8967. Fol. 168r—238v. passim; Zwei wahrhafftige newe Zeitung: Die erste von der Sieg vnd Victori, welch Gott der Herr [...] zu Comorra in Vngem gnädiglich verliehen hat. Wien, 1594. Dilbaum, Samuel: Aller deren Ungarischer Statt, Vöstunge[n], Castellen vndHäuser, welche von anfang der regierung Rudolphi deßandern, Römischen Keyser biß auff das 1603. Jar, mit Krieg [ __] er sucht, belagert, beschossen, gestürmet, mit gewalt oder auffgebung erobert oder verlohren worden. Augsburg, 1603. 26.; ILLÉSHÁZY, Pest, 1863. 18.; KüBINYI, 1876. 114—123.; JEDLICSKA, 1897. 523—526.; Cselebi, 1916. 200-388., 230-232.; Pecsevi, 1916. 71-193. 111-112.; Kecskés, 1984. 102-106.; Tóth, 2000. 163-164.; Ortelius, 1395. 71r-v.; Istvánffy, 2009. 181-184. 3 ILLÉSHÁZY, 1863. 18.; Pálffy, 1997. 257-288., 284. 5 Ortelius, 2002. 7Ír. 6 Höflechner-Mezler-Andelberg-Pickl, 1983. 184-209.; Pálffy, 1997. 277. 7 Istvánffy, 2009.135. 66
