Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. szám - Mérleg - Gondolatok HARMAT JÓZSEF Koma holokauszt a Grábler-tónál című forráskötetéről (Márfi Attila)
Mérleg sása és értelmezése során. Ezzel mintegy alapját, mondhatni példaértékű mintáját is adja az esetleges további kutatásoknak. A szerző gyakorlatilag minden, a kutatás témakörével kapcsolatba hozható és elképzelhető közgyűjtemény anyagát felkutatta (Állam- biztonsági Szolgálatok Történeti levéltára, Budapest Főváros Levéltára, Krúdy Gyula Városi Könyvtár (Várpalota), Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, MNL Fejér, Pest és Veszprém Megyei Levéltára, Székesfehérvár Városi Levéltár és Kutatóintézet). Az egyes források publikálása követi a klasszikus forrásismertetési szakmai trendeket, azaz sorszám, tematikai meghatározás, a forrás betűhív közlése, alkalmazott rövidítésekkel eligazító jegyzetekkel a lap alján, majd a végén a hivatkozott forrás levéltári (vagy más közgyűjteményi) jelzete. Az egyes források a kronológia sorrendjét követik, de természetesen, igen helyesen tematikai egységeket is kialakított a szerző, szintén az eligazodást és a kutatói érdeklődést segítve. Mindezt az alábbi bontásban és sorrendben teszi: Közállapotok, A székesfehérvári nyilasok tevékenysége, A várpalotai nyilasok tevékenysége, A Nemzeti Számonkérő Különítmény és péti működése, A székefehérvári ágányok ösz- szegyű/tése, A várpalotai ágányok összegyűjtése és a kivégzések, A bűnösök elfogása, nyomozati szakasZj Helyi híradások a népbírósági perekről, Számonkérés (ítéletek), Visszaemlékezések, interjúk, A gyilkosságok utóélete, emlékkiállítás. Talán szerencsésebb lett volna, ha a szerző a forrásközlésben is feltüntette volna ezt a tematikai korszakolást. A források olvasása során megállapítható, hogy szinte korszakok szerint változik, s ezzel gazdagodik a közzétett források típusa. Ugyanakkor a szerző bátran nyúl a primer levéltári dokumentumok mellett a könyvészeti anyagokra újságtudósításokra, visszaemlékezésekre, fotográfiákra kiterjedő forrásokhoz is. így az összetett és komplex kutatási módszert is reprezentálva ad példát egy kutatási terület összetett megközelítésére is. Ez főként a holokauszt témakörében fontos, hiszen ismert, hogy milyen forrásínségre hivatkoznak (megjegyzem az esetek többségében jogosan) a téma szakértői! A kötet bizonyítja, hogy áldozatos, kitartó kutatómunkával milyen eredményeket lehet elérni. A leggyakoribb forrásokat a különböző igazgatási jelentések, határozatok, periratok, vizsgálati, tanúvallomási jegyzőkönyvek, nyomozati iratok, újságtudósítások és visszaemlékezések együttese alkotja. S ha áttekintjük ezt a terjedelmes adatbázist, érzékelhető, hogy a tragikus végkifejletet dokumentáló ötödik témacsoport szívbemarkoló, főleg tanúvallomásokon alapuló forrásai adják a legmarkánsabb hatásokat olvasónak, kutatónak egyaránt. Az ezt követő dokumentációs anyagok pedig már a bűnösök felkutatásával kapcsolatos nyomozati anyagokat és a korabeli büntetőjogi eljárások eddig nem ismert periratait tartalmazzák. Igen értékesek, s kicsit más szemszögből is láttatják az eseményeket az egykori sajtó híradások, amelyek a népbírósági perekről tudósítanak. Az ezt követő források pedig az ítéletek kihirdetését dokumentálják, illetve a visszaemlékezőkkel készített interjúkat közlik az Oral History műfajához tartozva. Az utolsó forráscsoport iratai pedig a gyilkosságok elkövetése utáni években történt exhumálásokról, temető rendezésekről szólnak. A Függelék az eligazodást szolgálja a gazdag dokumentációs anyagban. Az Időrendi áttekintés című fejezetben tulajdonképpen 1907-től 1949-ig kronologikus sorrendben követhetők végig a fontosabb események, egészen a tragikus mészárlásokig, illetve a bűntettek végkifejletéig, az események utóéletéig. Szintén fontos a Cigány áldozatok és túlélők névjegyzéke. A kivégzett ágányok névsora, amely külön bontásban sorolja fel a szé83
