Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Mérleg - Pápa zsidó közössége (1748-1848) (Hudi József)
M ér leg természetvédők jóindulata és lelkesedése ellenére bizonytalan. így van ez itt is, máshol is. Már az 1913-ban rajzolt színes térkép is jelöl korábban elpusztult malomhelyet. Ma sok közülük a romos, lepusztult. Arra, hogy mind megmaradjon és megújuljon, nincs remény. Hogy a technológia és a precíz munkamenet, a magas szintű munkakultúra, a „molnárság” emléke feledésbe ne merüljön, ebben segít leginkább Nagy Péter könyve. Az adatok összegyűjtése figyelemreméltó teljesítmény volt, a könyv megírása és közzététele pedig nagy tett. A könyv nem csak a vízügyi szakemberek, környezet- és műemlékvédők számára fontos olvasmány: a szélesebb olvasóközösség és persze a község lakóinak figyelmére is számíthat. Winkler Gábor PÁPA ZSIDÓ KÖZÖSSÉGE 1748-1848 JAKAB RÉKA: bérlőből polgár. Pápa város %sidó közösségének társadalom és gazdaságtörténete 1748—1848. L’Harmattan-MNL Veszprém Megyei Levéltára, [Veszprém], 2014. 324 p. + CD melléklet. Az elmúlt év novemberében megjelent kötet a szerző doktori (PhD) értekezésének szerkesztett, kiegészített változata. A vállalkozás nagyságát jól mutatja, hogy a pápai zsidóságról ezt megelőzően nem készült hasonló mélységű monografikus összefoglalás. A Kapossy Gucián főgimnáziumi tanár szerkesztésében („összeállításában”) 1905-ben közzétett első várostörténeti monográfia, a „Pápa város egyetemes leírása” csak rövid várostörténeti történeti áttekintést tartalmazott, a hangsúlyt a szerző korának gazdasági-társadalmi változásaira, továbbá az intézmények, egyesületek bemutatására helyezte. A zsidóság múltja az intézmény- és egyesülettörténeti fejezetekben kapott helyet. Az 1945 utáni évtizedekben a helytörténeti kutatók elhanyagolták a zsidó közösség történetének feltárását, melynek fontosságára Gang ]ebuda-Gyula 1972-ben Tel-Avivban kiadott könyve hívta fel a figyelmet, amely elsősorban a holokauszt áldozatainak kívánt emléket állítani. A kötetet a régió kutatói is ismerték, hiszen a személyes kapcsolatok révén a kötet Budapesten, Pápán és Veszprémben is hozzáférhetővé vált. Némi előrelépés az 1980-as években történt: jómagam 1984-ben tanulmányt írtam a megyei zsidóság reformkori elemi oktatásáról, ugyanekkor a Veszprém megyei parasztmozgalmakat vizsgálva tisztáztam a pápai zsidóság 1848-1849- ben játszott szerepét is. Áttörésről mégis a rendszerváltás után beszélhetünk, amikor rendszeressé vált a pápai zsidóság kutatása. Egyes személyek életrajzával éppúgy foglalkoztak a kutatók, mint a zsidó községi/hitközségi intézmények (zsinagóga, temető, iskolák) történetével. Jelen munka előzményeként érdemes kiemelni Szalai Antal pápai helytörténészt, aki a Jókai Füzetek sorozatban megjelent munkáiban a szakirodalom és főleg a helyi sajtó segítségével a zsidóság gazdasági és társadalmi életében játszott szerepét igyekezett tisztázni. Jómagam a zsidó község 18—19. századi működését társadalomtörténeti nézőpontból tártam fel. Társadalomtörténészként a Pápai Kaszinó tagságát, vendégeit vizsgáltam, rámutatva arra, hogy a kaszinó vendégei a zsidók gazdasági kapcsolatait is tükrözik. A reformkori és 1848—1849-es pápai források kiadásával kollégáimmal együtt hozzáférhetővé tettük a legfontosabb levéltári és nyomtatott forrásokat. A város történetének részkérdéseivel foglalkozóknak szinte mindegyike a helyi zsidósággal kapcsolatos tudásunkat is gyarapította. Az elmúlt negyedszázadban többek közt Fülöp 73
