Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Levéltártörténet - Kincses Katalin Mária-Tuza Csilla: a céhtörténeti kutatások újabb lehetőségei hazai és külföldi gyűjteményekről készített adatbázis alapján
A céhtörténeti kutatások újabb lehetőségei h^ai és külföldi gjüjteményekbena Az első, hosszabb szöveg a szíjgyártó céh szabályzatát foglalja össze. A szabályzatot két kéz írta, a helyesírás és a nyelvi jellegzetességek is két szerzőre utalnak, tartalmilag azonban egységes szövegről van szó. A dokumentum anyaga pergamen. A tinta sajnos helyenként elhalványult, nehezen olvasható, így bizonytalan olvasatéivá tette például a főnévi igenevek esetében a ’m’ vagy ’in’ végződéseket. A statútumokban már megtalálhatunk minden olyan jellegzetes kiváltságot és előírást, melyeket a későbbi privilégiumlevelek tartalmaznak. A szabályzat nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a céhben történt eseményeket bel- ügyként egymás között rendezzék: ha mesterek közötti ellentétről van szó, ha a mester házanépét érintő ügyekről van szó, a céh szabja ki a büntetést. Súlyos kihágást jelent, ha valaki kibeszéli a céhgyűlésen elhangzottakat, vagy a céhen kívüliek előtt szidalmazza egy társát. Különös figyelmet fordítottak a forrás tanulsága szerint a vallási előírások megtartására. Mind a mesternek, mind a háznépnek el kellett mennie a misékre, s ha ez elmaradt, a háznépet is ugyanúgy büntetés alá vehette a céh, mint a mestert. Jellemző módon a büntetés a legtöbb esetben gyertyákra való és/vagy a templomnak adandó viasz, néhány esetben pénz. Már ekkor előírták, mit kell teljesítenie a legénynek a céhbe való felvételéért: négy font viaszt és négy forintot kell adnia, mesterremeket kell készítenie, ám mindezek előtt polgárjogot kell szereznie. A későbbi vándorlási kötelezettséggel, illetve mesterasztal adással itt még nem találkozunk. A mesterek fiai és lányai azonban már ekkor előnyt élveztek a felvételnél. Már arra is láthatunk példát, hogy a céhben szabályozzák a munkamegosztást is. Gondosan ügyelnek arra, hogy egyik mester se vásárolhasson jobb minőségű nyersanyagot vagy nagyobb mennyiséget, mint a másik. Tilos volt elcsalni egymástól a vevőket. Tilos volt a kantárra a megegyezéstől eltérő díszítést tenni. A szabályzat az inasok helyzetéről is elárul némi információt. Az inast három évre szegődtetik, és tilos volt tanulóideje lejárta előtt elküldeni. Ugyanakkor az engededen inast a mesterek beleegyezésével azonnal eltávolították. Súlyosabb esetben még járandóságát, (mesterétől kötelezően kapott) ruháját és cipőjét is megvonhatták tőle. Jogai nem voltak. A felszabadult legényeket tilos volt alkalmazni a céhben, ha azok közben más faluban vagy mezővárosban is munkát vállaltak. Ez az előírás a kontárok elleni harcot vetíti elénk. Második forrásunk egy 1422-es kiváltságlevél, amit a krakkói városi tanács adott ki a krakkói szíjgyártó céh részére. Anyaga papír, szép városi pecséttel megerősítve. A tanácstól kapott kiváltság a késztermék előállítására vonatkozik; a megnevezett kantárt a részletesen leírt díszítéssel csak a céhtagok készíthetik el, céhen kívüliek nem. A tanácstól szerzett privilégium tehát a konkurenciát zárja ki, s monopóliumot biztosít a céhnek mindenféle szegecsekkel kivert és díszítetien lószerszámok készítésére egyaránt. A krakkói szíjgyártó céh oklevele nyilvánvalóan azért került a kassai céhhez, mert — mint említettük — a krakkóinak leánycéhe lehetett, s az anyacéh kiváltságait a kassaiak is megkapták. A két itt közölt forrás tehát szép példája annak, hogy milyen kincseket rejthetnek levéltáraink, amelyeket csak alapos feltáró munkával lehet felszínre hozni. A források nyomán látható az is, hogy akár csak egyeben céhnek is milyen szerteágazó kapcsolatai 65
