Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Csatári Bence: Rádió és Televízió. Az MSZMP irányító tevékenysége a könnyűzenei műsorpolitikában a hatvanas években

Csatári Bence t<j [...] a szemét-zene a% emberek, főleg a fiatalság ízlését és erkölcsét, egész tudatát. [...] a jenében semmiféle szükségünk sincs arra, hogy olyanfajta divatos irányzatoknak adjunk teret, melyekben a formai újítás csak üres lelket vagy a művészi tehetetlenséget, tartalmatlanságot leplezi (puentilizmus, konkrét z?ne, elektronikus zgne)”x A rádiónak adott utasítások ugyanazt a felfogást tük­rözték, amelyet a könnyűzenei élet többi résztvevőjére is ráerőszakolt a hatalom, en­nek megfelelően pedig az 1957—1963 közötti időszakban eleinte a jazz és a rock and roll tartozott a művészileg és ideológiailag egyaránt elfogadhatadan kategóriába. Az idézett szövegben tett kifejezések két évtizeddel később más zenei irányzatokkal ösz- szefüggésben is megjelentek a pártzsargonban, amikor egyes zenekarok túlzott népsze­rűségének letörése céljából indokot kerestek félreállításukra. A Magyar Rádió vezetői, szerkesztői rendszeresen kaptak a fentiekhez hasonló pártutasításokat — nem feltétlenül írásban, hanem sokszor telefonon jött az instrukció —, és bizonyos időközönként be is kellett számolniuk a szórakoztatópolitikájáról az MSZMP KB APO-nak, amit a korai Kádár-korszakban 1960. július 15-én is megtettek. A felettes szervnek küldött jelentésből kiderült, hogy a rádiónál selejteztek a tánczenei repertoárból, ami szerintük emelte a számok szövegeinek általános színvonalát. Nyil­vánvalóan a kispolgárinak vagy túlságosan rendszerkritikusnak minősített zeneszámo­kat vették ki a hangarchívumukból, ezért jelenthetett számukra előrelépést a változás. A rendszer melletti teljes kiállás a rádió részéről egyáltalán nem meglepő, hiszen költ­ségvetésük a pártállam belátásától függött, és az elektronikus sajtónak mindig az éppen fennálló politikai rendszer kiszolgálójaként kellett működnie. Szintén örvendetes tény­ként kezelték az akkoriban létrehozott könnyűzenei stúdiót, amelyhez nagy reménye­ket fűztek. Ehhez kapcsolódóan célul tűzték ki, hogy gondosabb szerkesztési munkálatok­kal egybekötve növekedjen a tánczenei dalok mennyisége. Az ellentmondás feloldására hozzátették, hogy tánczene színvonalának emelésével a munkások és a parasztok mű­velődési igényeit szándékoztak fokozottabban kielégíteni.1 2 Ennek jegyében a Magyar Rádió Tánczenekarát évente egy-két alkalommal ipari üzemben, egyenes közvetítésben tervezték felléptetni.3 Úgy ítélték meg, hogy a tánczenében sikerült a giccset, az ízléste­lenséget és az egészségtelen érzelgősséget visszaszorítaniuk, továbbá kijelentették, hogy a Táncdal- és Sanzonbizottság4 * által jóváhagyottak közül sem játszottak mindent, mert „az ott elfogadottaknak elég jelentős része kihull a mi rádiós-rostánkon.'”5 A rádió vezetői 1 MNL OL M-KS 288. f. 33. cs. 1958/1. ő. e. 254-278. 2 MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 1960/10. ő. e. 120-121. 3 MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 1960/10. ő. e. 130. 4 A sanzonbizottság pedig sokszor indokoladanul szigorúan járt el. A későbbiekben például Lerch István megtréfálta őket, és egy Elton John szám kottáját küldte be nekik, amelyet szintén nem tartottak pub­likálásra alkalmasnak. (Kiss—LERCH, 2001. 36.) A sanzonbizottságot 1959. június 1-én hozta létre a Mű­velődésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó Színházi és Zenei Főigazgatóság. Tagjait a kormányzat által felügyelt zenei intézmények esetében a művelődésügyi miniszter, a rádió és a televízió esetében pedig a Magyar Rádió és Televízió elnöke nevezte ki. A bizottságot az Állami Hangverseny Igazgatóság alá rendelték. (MNL OL XIX—1—4—ff—49936—1959 (50. d.)) A sanzonbizottságba 1959. szeptember 1-től a zenei szakszervezet delegáltja is bekerült, ekkortól a tagok tiszteletdíját a Művészed Szakszervezetek Szövetsége fedezte. (MNL OL XIX-I-4-ff-49962-1959 (12. d.)) 3 MNL OL M-KS 288. f. 22. cs. 1960/10. ő. e. 144. 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom