Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. szám - Műhelymunkák - Tóth Ágnes: A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarországon

A német nemzetiségi oktatás újjászervezése Magyarorsfájion

ná el egy másik nyelv óraszámait, ha hozzávesszük, hogy ezekben az iskolákban feltétlenül biztosítanunk kell az orosz nyelv oktatását rendes vagy választható tárgyként. [■■■]

Döntő kérdés a nyelv bevezetésénél a nyelvet tanító nevelő kiválasztása. Alaposan vizsgálja meg a kiszemelt vezetőt, hogy nem tanított-e volksbund iskolában, nem klerikális beállítódottságú-e, tisztában van-e a sztáhni-lenini nemzetiségpolitika kérdéseivel. Csak tisztamúltú és minden szempontból megbízható nevelőre tegyen javaslatot.”23 Az utasításban nevesített iskolákat a fenti szempontok szerint felül kellett vizsgálni, s ennek eredményét 1951. szeptember 1-ig kellett jelenteni a minisztériumnak. A jelentésnek a község nevét, az iskola pontos címét, a német anyanyelvű tanulók számát, osztályonkénti megoszlását, 3. osztálytól kezdve az osztály összlétszámát, valamint a pedagógusokat név szerint kellett tartalmaznia.

A minisztériumi engedély tehát az egyes községek számára csupán elvi jellegű volt, hiszen a támasztott feltételek valójában erősen korlátozóak.24 A néhány száz fős összlakosságú községek iskoláiban aligha dolgozott négy pedagógus, mint ahogyan egy-egy településen a néhány száz fős német kisebbség sem rendelkezett elegendő gyereklétszámmal és megfelelő képzettségű pedagógussal. A tanév kezdetéig rendelkezésre álló egy hónap alatt a szülői értekezleteket sem lehetett megszervezni. Az eljárási mód — a felmérést bizalmasan kellett kezelni, a „legmegbízhatóbb elvtársak” végezhettek —aligha alkalmas arra, hogy a német közösség félelmét és passzivitását oldja.25

Az előírt szülői értekezletek túlnyomó többségét azonos forgatókönyv szerint 1951 decemberében tartották meg. Az értekezleteket az iskolák igazgatói hívták össze, amelyen a megyei tanács oktatási osztályának munkatársán kívül a tanácsi és a pártapparátus helyi képviselői is részt vettek. Ok a konkrét tájékoztatást megelőzően a sztálini nemzetiségpolitika elveit és az Alkotmány biztosította jogokat ismertették. Az értekezletről beszámoló jelentések szerint a szülők a német nyelv oktatásának bevezetését általában kedvezően fogadták, csak néhány helyen fogalmazódott meg félelem vagy tartózkodás — „nem akarunk úgy járni, mint a volksbundisták”.26

A megyei tanácsok oktatási osztályai 1952. január első napjaiban összegezték a tapasztalatokat. Az értékelések szerint az iskolaigazgatók jól vezették be a megbeszéléseket, először a községben, illetve az iskolában lévő problémákkal foglalkoztak, majd általában a nemzetiségek helyzetéről, a sztálini elvekről, a magyar kormány törekvéseiről esett szó. „Alapos előkészület után a gyűlések jól sikerültek, a megjelent szülők hangulata a legtöbb helyen jó volt. Csak Bácsbokodon volt észlelhető egy bizonyos fokú tartózkodás, amikor azt kérdezték, hogy előbb otthon a családdal megbeszélhessék a kérdést. Különösen élénk volt az érdeklődés Nemesnádudvaron, Hajóson és Garán. A

23 MNL OL XIX-J-l-o-0076—5—1950.

24 Ezt támasztja alá az is, hogy egy 1954. november 20-ai jelentés 25 olyan községet említ, ahol az 1951— 1952. évi tanévben a német nyelv tanítása megkezdődött. (MNL OL M—KS 276. f. 91. cs. 83. ő. e.)

25 Az érintett megyék válaszait nem ismerjük. (MNL OL XIX—I—1—o—0076—5—1950.)

26 1951. decemberi Baranyában tartott szülői értekezletekről részletesen lásd FÜZES, 2003. 131—168. — A dokumentumok cáfolják Fehér Istvánnak azon megállapítását, hogy a német nemzetiségű szülők félelmükben elutasították a német nyelv támlásának bevezetését. (FEHÉR, 1993.157.)

37