Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Forrás És Érték - Zámbó István: A budapesti jogszolgáltatási szervek iratselejtezési gyakorlatának változásai
Zámbó István problémáját a Katonai- és Illetőségi Ügyosztály, illetve az adó- és illetékügyi iratok selejtezésével oldotta meg.12 13 Itt érdemes megemlíteni, nemcsak hogy elmaradt a „régi” bírósági anyag selejtezése, hanem az további iratokkal is gyarapodott. A Budapesti Királyi Törvényszéknél 1913-ban lefolytatott első iratselejtezés a Törvényszék irattárában található 1872 előtti iratokat is érintette. Emiatt a Székesfőváros Tanácsa a Budapesti Királyi Törvényszék 1913.E1.7.G/23. sz. hirdetménye alapján megkeresést intézett a törvényszék elnökéhez, hogy azokat az iratokat és könyveket a továbbiakban is őrizzék meg, melyekre a régebbi bírói letétek rendezése végett a levéltárnak szüksége van. Ennek az ügynek a kapcsán jelezte továbbá a Tanács, hogy a Pestvárosi Törvényszék iratait és könyveit is helyes lenne történeti szempontból a városi levéltárban elhelyezni, hiszen a volt Budai Törvényszék iratait is ott őrzik. A törvényszékhez érkezett A.1913-6038.XIV.Ü.O. számú válasz alapján (amelyben a Tanács a régi pesti telekkönyvekre is igényt tartott), a törvényszéki elnök kérte az ítélőtábla elnökét, hogy az 1851—1861 között működött pesti császári bíróságok, valamint az 1861—1871 között fennállott Pesti Törvényszék összes iratait és segédkönyveit „Budapest Székesfőváros közönsége részére, levéltári anyagának kiegészítése r további őrzése végett — további selejtezés nélkül — átadhassam”.n Az iratok átadásához az igazságügyminiszter a 17.805/1913.IM. IV. sz. rendeletével járult hozzá.14 A jogszolgáltatási szervek szabályozásai Az előbbiekben említett selejtezés elrendelése már minisztériumi szinten szabályozott keretek között történt. Az állami bírói-ügyészi szervezet 1870-es évek elején történő átalakítását követően kiadott ügyrendek azonban csak iratkezelési és irattározási rendelkezéseket tartalmaztak, az iratok megőrzésével és selejtezésével kapcsolatban nem történt törvényi vagy rendeleti szabályozás.15 Az iratselejtezés kérdése és problémája a bírósági és ügyészségi szerveknél a 19—20. század fordulóján vált egyre égetőbbé, jellemzően azért, mert a jogszolgáltatási szervek többségének megteltek az irattárai. A közjegyzői iratokkal kapcsolatban megemlítendő, hogy az 1874. évi XXXV. törvénycikk 159—164.§-ai közjegyzői levéltárak felállítását rendelte el a királyi törvényszékeknél, ahol az „elhalt vagy egyéb módon megszűnt közjegyzők iratai és pecsétjei őriztetnek”. A törvény alapján a levéltárnok teendőit egy törvényszéki bíró látja el, de az iratanyag nagyságától függően levéltárnokot vagy segédlevéltárnokot is kinevezhetett az igazságügyminiszter. „Ijevéltámoknak és segédlevéltámoknak lehetőleg közjegyzők nevezendők ki. ” A törvényt nem alkalmazták egységesen, ezért az 1886. évi VII. törvénycikk 38.§-a hatályon kívül helyezte a közjegyzői levéltárakról szóló rendelkezést, azokat megszüntette, és a már átadott iratokat vissza ki kellett adni „azilletőközjegyzők utódai részére”.16 12 HorváthJ., 1996. 80. 13 BFL Vll.l.a 1911.E1.VI.4/2420. sz. 14 BFL Vll.l.a 1911.E1.VI.4/4416. sz. 15 Lásd: Az igazságügyminiszter 3.436/1874. I.M.E. szám alatt kelt rendelete a bírói ügyvitel tárgyában. Ennek módosítására: 37.648/1874. IM. számú rendelet, 1.586/1872. IM. számú ügyészi utasítás. 16 Szabó, 1931.186. 54
