Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 4. szám - Reisz T. Csaba: Adalék a Magyar Országos Levéltár központi épületének építéstörténetéhez
Adalék a Magyar Országos Levéltár központi épületének építéstörténetéhez A polgári kori országos levéltár önálló épületbe költöztetése már annak felállítása tervezésekor, 1868-ban felmerült, és a következő négy évtizedben számos alkalommal próbálták meg a levéltár elhelyezését megoldani, az erre irányuló korábbi kísérleteket felújítani. A levéltárépítés számos kudarca híven tükrözi a tervezésben részt vevő miniszterek és hivatali apparátusuk erejét vagy gyengeségét. Az országgyűlés, majd annak pénzügyi bizottsága elsősorban az addig Bécsben (vagy Erdélyben) őrzött iratok egy helyszínen, egy intézményben egyesítését szerette volna elérni. Ez a törekvés egyúttal az önálló magyar államiság visszanyerését is igyekezett kifejezésre juttatni. A levéltár felügyeletét ellátó belügyminiszter mindig hangoztatta, hogy a rendelkezésre álló helyiségek száma és minősége nem elegendő, és vagy új helyiségek rendelkezésre bocsátását, vagy még inkább új levéltári épület emelését javasolta. A belügyminiszter sem ragaszkodott azonban kitartóan ehhez a javaslathoz, mert amikor a minisztérium számára akartak új palotát emelni, akkor az új épület helyett oda kívánta költöztetni a levéltárat. A miniszterelnökök elsősorban a külföldön található iratok hazahozása és az országos levéltárba elhelyezése okán támogatták az önálló levéltári épület emelését. A pénzügyminiszter a különféle állami hivatali épületekre vonatkozó sokféle igényt próbálta összhangba hozni, így többször ellenezte az új önálló épület elkészítését, és más hivatalok átköltözése után felszabaduló helyiségeket kívánt csak a levéltár rendelkezésére bocsátani. Már az Országos Levéltár felállításának idején (1868—1874) is felmerült, hogy a feudális kor irataival folyamatosan bővülő levéltár számára biztosítsanak megfelelő elhelyezést.6 A belügyminiszter a rossz körülményekre (nyirkos alagsori, kevés és alkal- madan egyéb helyiségek) hivatkozva az iratok beszállításának elhalasztását kérte addig, amíg elég üres helyiség nem áll rendelkezésre vagy nem építenek egy új épületet a levéltár számára. A tárcavezető később ismételten új épület emelését javasolta (1871, 1874). A levéltár felállítására 1872 őszén egy tisztviselőkből és szaktudósokból álló bizottságot is létrehoztak, amelyik a levéltár ideiglenes elhelyezésére tett javaslatot.7 A bizottsági értekezleten Horváth Mihály történész javasolta, hogy mivel nincs hazai irodalom a levéltárak kezelésére, az országos levéltár vezetője tanulmányozza a müncheni, a párizsi, a brüsszeli és esetleg a firenzei levéltárakat, és a követségek szerezzék be a levéltárak működési szabályzatait.8 Kétségtelen, hogy e javaslat elsősorban a szervezetre vonatkozó tanulmányokat célozta, de legalább érintőlegesen az elhelyezési körülmények is a vizsgálat tárgyai lehettek. Az uralkodó 1874. október 14-én nevezte ki dr. Pauler Gyula (1841—1903) jogászt és történészt az Országos Levéltár vezetőjének — korabeli hivatalos kifejezéssel országos levéltárnoknak, modern kifejezéssel élve főigazgatónak —, aki haláláig betöltötte e tisztséget.9 Legalábbis elméletben létrejött az intézmény, de szervezetének meghatáro6 A levéltár palotájának építésére vonatkozó adatokat elsősorban Dőry Ferenc idézett munkájából vettem, ezeket nem jelölöm külön hivatkozással. 7 A bizottság összefoglaló javaslata nyomtatásban is megjelent: Az államlevéltári enquéte javaslata. Századok, 7. évf. 1873. 1. sz. 1-8. 8 Miskolczy, 1923. 14. 9 Nem ismerek arra adatot, hogy Pauler Gyula kinevezésében szerepet játszott-e az a tény, hogy édesapja, Pauler Tivadar ekkor (1872—1875) igazságügy-miniszter volt. Az Országos Levéltár élén az országos 7
