Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Műhelymunkák - Bagi Zoltán: Komárom 1594
Bagi Zoltán KOMÁROM 1594 A 16. században először ad hoc jelleggel, majd egyre átgondoltabban, a helyi domborzati és vízrajzi viszonyokat is figyelembe véve kiépült végvárrendszer egyik legfontosabb elemét képezte Komárom, amely különleges helyet foglalt el az Adriai-tengertől Erdélyi Fejedelemség határáig nyúló várak és őrházak hosszú sorában. A kortársak csak „magának való vég ház”-ként emlegették, hiszen az Udvari Haditanács nem rendelte sem a győri, sem pedig a bányavárosi végvidéki főkaBraunpitányság alá, főkapitányának tehát egyedüli felettese csak az 1556-ban életre hívott központi katonai kormányszerv volt. Stratégiai fontosságát az adta, hogy a vár a Duna és a Vág folyók közötti keskeny félszigeten épült fel, amely lehetővé tette, hogy a Bécs és Buda közötti vízi és az ezzel párhuzamosan futó szárazföldi utat is ellenőrizze. így az itt állomásozó dunai flottilla naszádosai (rácok, majd magyarok) közvedenül a császárváros folyam felőli védelmét látták el.1 A bécsi udvar tehát tisztában volt a vár jelentőségével, és ennek megfelelően az 1550-es években kezdetét vette több évtizedig tartó átépítése és megerősítése. A tervek elkészítőjének a személyét azonban homály fedi, bár saját állítása szerint 1548 körül az itáliai származású Pietro Ferabosco készítette ezeket. Jóllehet ezt jelenleg más forrásból nem tudjuk igazolni, mégis a vár történetével foglalkozók döntő része elfogadta ezt, és a tálján „várfundáló” mestert tartja számon tervezőként. Domokos György szerint ugyanakkor felmerülhet e tekintetben Francisco Benigno neve is, aki már 1553 januárja óta Komárom építési felügyelőjeként tevékenykedett. Bárki is tervezte azonban a várat, azt az akkoriban legkorszerűbbnek tekinthető elvek szerint tette, ami azonban azt jelenti, hogy az eddig uralkodó nézettel ellentétben Komáromot nem az úgynevezett újolasz, hanem óolasz rendszerűnek nevezett védművekkel ellátott erősségnek minősíthetjük, amelyek kialakítása követte a terep adta lehetőségeket, adottságokat. A végház ötszögletű alaprajza az ismert források szerint lényegesen nem módosult, vagyis minden bizonnyal az eredeti tervnek megfelelően épült meg, és később sem esett át nagyobb mértékű átalakításon.1 2 A tizenöt éves háború idején pedig arról is megbizonyosodhatott az Udvari Haditanács, hogy az igen jelentős költségeket felemésztő, évtizedekig tartó munka megtérült, 1 Kecskés, 1984. 74-75.; PAlffy, 1996. 163-217., 199. - A királyi naszádosok első egységeit Luxemburgi Zsigmond és Mátyás király szervezte meg az éppen akkor kiépülő déli végvidék védelmére az Oszmán Birodalom előrenyomulásával a Magyar Királyság területére menekült rácokból. Saját vajdáik parancsnoksága alá tartoztak, szolgálatukért pedig zsoldot és földet is kaptak. A mohácsi csata után egy' részük I. Ferdinánd szolgálatába szegődött, aki a Bécs védelme szempontjából stratégiai fontosságú Pozsonyban, Győrben és Komáromban helyeztette el a naszádosokat. Ez utóbbi vár neve fonódott össze történetükkel. Duna bal partján álló Komáromban állomásozott ugyanis a legjelentősebb egységük. Könnyűi, egy vagy két kis forgatható tarackkal felszerelt naszádjaik vagy sajkáik hasonló feladatokat láttak el vízen, mint a huszárok és a hajdúk szárazföldön. A királyi naszádosokra lásd SZENTKLÁRAY, 1885. 303—362.; SCHMEDES, 1914. 40—41.; Csonkaréti, 1980. 27-42.; Kecskés 1984. 48-57.; Rókay, 1991. 51-63. 53.; Szakály, 1991. 11-50. 16.; Pálffy, 1996. 168., 199. 2 Kecskés, 1984. 74-82.; Domokos, 1997. 67-92., 69-71. 64
