Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Kilátó - Gerhard Péter: Beszámoló az ICA 2. éves konferenciájáról
A£ ICA 2. éves konferenciájáról a megoldással az, hogy csak a Windows alatt futó programokra ad támogatást, a virtuális gépek használata pedig meglehetősen körülményesnek tűnik. Az elektronikus iratok megőrzésének másik útja az elavult fájlformátumok átalakítása kurrens fájlformátumokká. Ennek legismertebb képviselője — a Magyar Nemzeti Levéltárban és Budapest Főváros Levéltárában is — bevezetett, az elektronikus iratok tartós megőrzését szolgáló termék, a Safety Deposit Box (SDB) fejlesztője, a Tessella immár Preservica néven szintén jelen volt a konferencián. A cég képviselői a szoftver egyelőre csak az Egyesült Államokban népszerű, felhő alapú változatát, illetve a megvalósítás alatt álló új fejlesztést, azaz a tárolt elektronikus állományokhoz távolról is (nem nyilvános) hozzáférést biztosító Universal Access bevezetését, valamint a fájlformátumok nyilvántartásának tervezett további bővítését népszerűsítették. A jelenleg használt fájlformátum-nyilvántartások fő problémája, hogy ezeket egyes intézmények fejlesztik, illetve tartják karban, például a Preservica által használt PRONOM adatbázist a Brit Nemzeti Levéltár, ezek tehát a tágabb digitális közösség igényeit nem fedik le teljesen. Ennek kiküszöbölésére nemzetközi konzorcium jött létre (melyben Magyarországot a Magyar Nemzeti Levéltár képviseli), melynek középtávú célja az összes létező effajta nyilvántartás exportálása egy közös nyilvántartásba. Jós van der Oever szintén a fájlformátumok hosszú távú megőrzésének nehézségeit elemezte. Az előadó megkülönböztetett ilyen szempontból stabil, illetve problémás fájlformátumokat. Stabilaknak tekinthetők például a pdf, a jpg, a video és audio fájl- formátumok, illetve a txt, amely utóbbi kiterjesztés stabilitását az is mutatja, hogy esetében 1989 óta nem történt verzióváltás. A legproblémásabbak az irodai csomagokkal készített fájlok, egyrészt a Microsoft Office által többször forszírozott nagyszabású átalakítás, másrészt a konkurens irodai programcsomagok egymással való nehézkes meg- feleltethetősége miatt. Itt a megoldás a nyílt dokumentumformátumokon alapuló, jól tesztelt nemzetközi szabványosítás lehet. Általában pedig a kiutat az archiválható szoftverek elterjedése jelentheti. Charles Dollar és Lori Ashley egy hierarchikus, skálázható modellt mutatott be (Digital Preservation Capability Maturity Model), amellyel értékelni lehet egy szervezet elektronikus iratainak helyzetét a hosszú távú megőrzés szempontjából. A modell gyakorlati hasznát azután Észak-Dakota, illetve Wyoming szövetségi állami levéltárainak értékelésével esettanulmányként is bemutatták. A levéltárak előtt álló másik új kihívást a big data archiválásának problematikája jelenti, ezt a kérdéskört is több előadás járta körbe. A big data az a nagy mennyiségű, strukturálatlan adattömeg, ami a hagyományos relációs adatbázis-kezelőkkel már nem kezelhető. Ilyen tipikusan az interneten található adattömeg, de vállalatok, intézmények által tárolt adatok is már elérhetik a kritikus mennyiséget. A big data esetében nemcsak az archiválás, hanem már az adatelemzés (adatbányászat, vizualizáció) és a kereshetőség is problémát okoz. Az iratkezelésben elvárt fogalmak, például az iratok életciklusa, teljesen értelmezhetetlenek ebben a kontextusban. Erre hozott példát a konferencia egyetlen magyar előadója, Ivacs Gabriella az OSA Archívumtól. Csak egyetlen kérdésre kerestek választ: összehasonlítható módon megtudni, mennyi pénzt költenek a roma kisebbség integrációjára az egyes európai országokban. A különböző szervezetek azonban eltérő struktúrájú adatokkal rendelkeznek, így kiderült, hogy az adatok összehasonlítása sokkal összetettebb folyamat, mint várták. Az esettanulmány a 51
