Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Forrás és érték - Kemény János: Bernhart Sándor bajai polgármester 1941. évi jelentése Bonczos Miklós államtitkárnak a Rasztina székely (csángó) településen tapasztaltakról
Bernhart Sándor bajai polgármester 1941. évi jelentése... ezzel szemben a Délvidék magyar lakossága nem haladta meg a 37%,6 más források szerint a 39%-ot. Magyarország és Románia 1941. május 11-én aláírta a bukovinai székelyek áttelepítéséről szóló megállapodást. A magyar fél magára vállalta az új telepesek házzal, földdel és termelőeszközökkel történő ellátását, mégpedig a délszláv telepesek kárára. A magyar kormány csak a telepítés befejezése után utasította a pénzügyminisztert, hogy dolgozzon ki egy tervezetet arra vonatkozóan, hogyan lehetne megtéríttetni a román kormánnyal a székelyek Bukovinában hagyott vagyonát. A magyar—román megállapodás értelmében a román kormány lehetővé tette, hogy a magyar kormány megbízottai a helyszínen irányítsák az áttelepítés munkálatait. Az áttelepülők az eladott ingóságaik árából 2000 lejt hozhattak magukkal. Az ezt meghaladó összeget kénytelenek voltak a bukaresti magyar követségen letétbe helyezni. Kétnapi élelem, személyes holmik és kevés háztartási felszerelés képezte a poggyászukat. Az egyezmény megtiltotta gazdasági felszerelések, gabona, takarmány, igás- és haszonállatok, valamint templomi harangok áthozását.7 Józseffalva (Vornigeni), Istensegíts (Tibeni), Hadikfalva (Dornepti), Andrásfalva (Maneuti), Fogadjisten (Jakobejti) székely falvak magyar lakossága 1940-ben 2689 család, azaz 12 083 fő volt.8 Az öt község hátrahagyott birtokállománya 8557,7 kát. holdat tett ki. Ebből szántó 8055,6 kát. hold, kaszáló és erdő 522 kát. hold volt. A lakóházak túlnyomó többsége —78%-a - két vagy több szobából állt. A lakóházak mellett minden telken értékes gazdasági épületek is voltak.9 Egy főre ádagosan 0,7 kát. hold jutott. Földje 306 családnak, azaz a családok 11,3%-ának, háza pedig a családok 12%-ának nem volt.10 11 1941. május—júniusban 3279 bukovinai székely családot, 13 200 főt telepítettek le a Bácskában, 35 000 kát. hold földre. A telepítést a Külföldi Magyarokat Flazatelepítő Kormánybiztosság, valamint a katonai közigazgatás szervei irányították, Bonc^os Miklósn belügyi államtitkárral az élen. 6 Merk, 2001.139-140. 7 Sajti, 1984. 46. 8 Uö. 14. 9 SEBESTYÉN, 1989. 130.; — Merk Zsuzsa szerint az öt bukovinai faluban összesen 10 033 kát. hold volt az összes földtulajdon. - Lásd MERK, 1995. 263. 10 SAJTI, 1984. 14—15.; — Merk szerint az átlagos birtoknagyság az öt bukovinai faluban 3,6 kát. holdat tett ki.-Lásd Merk, 1995. 263. 11 Bonczos Miklós, vitéz (Nagyszalonta, 1897. szeptember 16. — Buenos Aires, 1971. augusztus 15.), politikus. A Ludovika Akadémián végzett (1915), a budapesti tudományegyetemen jog- és államtudományi doktori oklevelet szerzett (1921), egyesített bírói és ügyvédi vizsgát tett. Az első világháborúban hivatásos katonatisztként az olasz és az orosz fronton harcolt, súlyosan megsebesült. A forradalmak után magasabb katonai egységeknél és a Honvédelmi Minisztériumban szolgált (1919-1925). Szentesen egyéni ügyvéd (1925-től), Gömbös Gyula párthíveként a Csongrád megyei törvényhatósági bizottság és a szentesi képviselőtestület tagja (1926-tól), Csongrád vármegye tiszti főügyésze (1933—1937), főispánja (1937—1938), országgyűlési képviselő (Szentes, 1939-1944); egyúttal a Nemzeti Egység Pártja vármegyei szervezetének alelnöke, később elnöke is (1933-tól). Belügyminisztériumi (1938. december — 1942. július), majd igazságügy-minisztériumi államtitkár (1942. július — 1944. augusztus), közben országos árvízvédelmi kormánybiztos (1940). Megszervezte az Országos Nemzeti Családvédelmi Alapot. Az utolsó összetételű Sztójay-, illetve a Lakatos-kormány belügyminisztere (1944. augusztus 7. — 1944. október 12.). 1944. decemberben távozott az országból, s Argentínában telepedett le. Az emigrációban a Magyar Szolgálat nevű, rövid életű 35
