Levéltári Szemle, 65. (2015)

Levéltári Szemle, 65. (2015) 3. szám - Kitüntetettek - Kocsis Piroska: Szakmai koordinációs megbeszélések a Magyar Nemzeti Levéltárban

Szakmai koordinációs megbeszélések a Magyar Nemzeti Le vé It árban

előírásai értelemszerűen vonatkoznak.” Eszerint az a korábbi álláspont, amit Fehér Csaba és Horváth J. András szerzőpáros 2009-ben képviselt,18 nem helytálló: vagyis az — immár — 1963 előtt keletkezett és az 1971. évi minta iratkezelési szabályzat irattári terve hatálya alá tartozó egészségügyi dokumentáció sem vehető át közlevéltári őrizetbe, hanem megsemmisítendő a tudományos értéket képviselők kivételével. Ugyanakkor Puzsár Imre hangsúlyozta: meggyőződése szerint a szabályos selejtezési eljárás nem mellőzhető az egészségügyi dokumentáció esetében, akár a közlevéltárak, akár a SOMKL végzi ezt. Ebben a kérdésben is állást kell — véleménye szerint — foglalnia az MNL-nek.

— Az egészségügyi dokumentáció közlevéltári átvételének kérdésében is több lényeges észrevétel hangzott el:

— Egyes levéltárak kapacitáshiány miatt még csak nem is gondolkodhatnak átvételben. Más helyen viszont a fond egységének elvét is szem előtt tartva, kisebb mértékben átvettek és a jövőben is átvennének egészségügyi dokumentációt, mint a szerv működésének eredményét reprezentáló irattípust. Elképzelések szerint öt-tíz évenkénti néhány doboz irat mintaként való átvételével ez a szándék megvalósítható, ennyi minta elegendő lenne, az ügy lezárásáig azonban az átvétel nem javasolt.

— Elhangzott az is, hogy orvosi vélemény szerint a kb. két évnél régebbi leletek általában orvosilag már nem hasznosíthatók. így jelentős napi adatszolgáltatásra sem kerülhet sor. Ez a kötelezettség nem évül el. (Lásd: megőrzési idő és kivételei.) Ezzel együtt egyértelműen ki kell jelenteni, hogy bármilyen levéltári átvétel esetében nem merülhet fel adatszolgáltatási kötelezettség, átvételre csakis a nyilvántartási kötelezettség lejártával kerülhet sor. Ezt indokolja másfelől az is, hogy az ’50-es évekből származik a legnagyobb számú és leginkább veszélyeztetett egészségügyi dokumentációs iratanyag.

— Egyes megyei levéltárak esetében folyamatos a selejtezésben való részvétel, amely az ’50-es évek nagy mennyiségű iratanyagát érinti. Ezen belül egyes irattípusok (pl. ápolási törzskönyv) átvételére is sor került. Felmerült továbbá a háziorvosi (felnőtt és gyermek) egészségügyi dokumentumok (pl. betegszállítási, ügyeleti) kezelésének kérdése is, ez is közfeladat ellátása során keletkezett iratanyag.

— Szóba került az egészségügyi dokumentáció tudományos-történeti értékének kérdése is: egyes vélemények szerint 50 év őrzés után orvostudományi jelentősége csekély, elsősorban történeti jelentősége van az irattípusnak. Az egészségügyi dokumentáció akár egyes ismert történeti személyek, akár társadalmi csoportok egészségügyi állapotának megismerése tekintetében jelent pótolhatatlan kiindulópontot. Ugyanakkor elhangzott az a korábbról (Fehér—Horváth) ismert érv, hogy a hosszú távú gyógyszerészeti kutatások számára kiemelten fontos forrásanyagot rejt az egészségügyi dokumentáció.

18 „Az 1952. évi rendelkezés értelmében a közlevéltáraknak jelen pillanatban is — elméletileg 1971-ig - iratátvételi kötelezettségük áll fenn, mindazonáltal nyilvánvaló a jelenlegi helyzet tarthatadansága.” (FEHÉR CSABA—Horváth J. András: Egy irattípus krónikus állapotban. A kórlapok. Levéltári Szemle, 2009. 2. sz. 35. —„A hatályos jogszabályok értelmében az 50 éven túli beteg-nyilvántartási iratoknak közlevéltárban lenne a helyük.” Uo. 42.)

15