Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. szám - Levéltártörténet - Pusztainé Pásti Judit - Szabó Attila: Szovjet-magyar vegyes vállalatok iratainak rendezési tapasztalatai
Pusztaiul Pásti Judit— S^abó Attila A korszakra jellemző erőltetett ütemű iparfejlesztés fogalmazódott meg a magyarszovjet Állandó Bizottság 1951. évi III. ülésszakán, ahol a timföldipari társaságok termelés bővítéséről határoztak.13 Megállapodtak abban is, hogy a MASZOBAL Rt. átalakul tisztán termelő vállalattá, a Dunavölgyi Timföldipari Társaság Rt., mint termelő vállalat megszűnik, alumíniumipari tervező és építő vállalat lesz. Elnevezése — „Dunavölgyi Timföld Ipar” Bauxit-Alumíniumipari Üzemeket Tervező, Építő és Szerelő Magyar—Szovjet Részvénytársaság Tervező Intézete lett.14 Az Almásfüzitői Timföldgyár a MASZOBAL Rt. szervezetéhez került, cégneve ettől kezdve „Magyar- Szovjet Bauxit-Alumínium Rt.” Timföldgyára Almásfüzitő, s ezzel az 1946-ban a vegyes vállalatok fúziójából kimaradt társaság is a MASZOBAL Rt. tagvállalata lett.15 1952 őszén hat iparvállalattal bővült a részvénytársaság, két alumíniumkohó, egy timföld és műkorundgyár, egy alumínium-hengermű, egy bányavállalat és egy timföld- hulladék-feldogozó vállalat. A beolvadás után az átvett vállatok ugyan önálló egységszámlával rendelkeztek, ugyanakkor a MASZOBAL Rt. vállalatainál és üzemeinél a Szovjetunióban kialakult tervezési, ellenőrzési, és belső irányítási gyakorlat honosodott meg. A terveket 1952—1953 folyamán nem sikerült maradéktalanul teljesíteni. Tervlemaradás mutatkozott a bauxitbányászatnál és a timföldgyártásban is. Nehézségek leginkább a nyirádi, iszkai és halimbai 11-12 modulusú minőségi bauxitok mélyműveléséből adódtak. A termelési, különösen a minőségi bauxittermelési terv lemaradása akadályozta az almásfüzitői és a magyaróvári timföldgyár minőségi érccel való ellátását, valamint az exportszállítások teljesítését. A lemaradás okait kedvezőtlen időjárási viszonyokban, a munkaerő és berendezések hiányában, áramkimaradásokban, valamint a bányákkal kapcsolatos tervezési és építési munkákban jelölték meg. A bányaüzemekben folyó munka javítása érdekében 1952 folyamán létszámnövelést irányoztak elő a gánti, iszkaszentgyörgyi, nyirádi és halimbai bányákhoz. A munkaerő toborzásban Hajdú-Bihar, Vas és Zala megyéket vették számításba. Sikertelen munkástoborzás esetén felmerült az iszkaszentgyörgyi bányában rabmunkaerő alkalmazása is. A bauxitbányászatban 1954 folyamán a mélyművelés növekedését irányozták elő.16 A mélyművelés eltolódása arányában számítottak az előkészítési munkálatok és a létszámigény növekedésével. 1954-ben közel 200 fős munkáslétszám emelkedést prognosztizáltak, ami nem csak a mélyművelés felé való eltolódással, illetve a 100 000 tonnás mélyművelés emelkedésével járt együtt. Az 1954-ben megnyíló új bányaüzemrészek, mezők is igényelték a munkavállalói létszám emelését, hiszen kb. 100 fő szállítási, illetve kiszolgáló 13 Az Állandó Bizottság 1951. július-szeptember közötti III. ülésszaka határozata szerint az almásfüzitői és ajkai timföldgyárak 80 ezer tonnás termelését évi 100 ezer tonnára emelték fel. Ebből az almásfüzitői üzemet 55 ezer, az ajkai üzemet 45 ezer tonna előállítására kötelezték. A termelés forintértékét 450-500 millió forintban határozták meg, ennek 75%-át a felek egyenlő arányban fizették, 25%-ot a magyar kormány 2%-kal kamatozó hosszúlejáratú hitel formájában bocsátott rendelkezésre. (MNL OL XIX-L- 1-k. 261. d.) 14 Az Állandó Bizottság 1951. szeptember 24-én tartott ülés határozata. (MNL OL XIX-L-l-k. 261. d.) 15 Az 1952. január 1-i mérleg szerint 1952 májusában került a vállalathoz az Almásfüzitői Timföldgyár. (MNL OL XXIX-F-35. 34. d. 181.) 16 Míg 1953-ban a bauxitbányászat egészéből a mélyművelésből kitermelt bauxit mennyisége 46,2% volt, a külfejtés pedig 53,8%, addig 1954-ben a mélyművelésből eredő bauxit 52,4%, szemben a külfejtés 47,6%- ával. (MNL OL XIX-F-12-a. 23. d.) Előterjesztés a 1953. szeptember 9-én tartott miniszteri értekezletre. 76
