Levéltári Szemle, 65. (2015)
Levéltári Szemle, 65. (2015) 2. szám - Levéltártörténet - Pusztainé Pásti Judit - Szabó Attila: Szovjet-magyar vegyes vállalatok iratainak rendezési tapasztalatai
Pus^tainé Pásti Judit—Ss^abó Attila a március óta zajló megbeszélések végeredményeként a bauxit-és olajiparági két, új vállalat (a Magyar—Szovjet Bauxit-Alumínium Rt., rövidítve: MASZOBAL) és a MASZOLAJ alapszabályait. Az 1952. évi kereskedelmi tárgyalások során az államközi szerződéssel létesített vegyes vállalatokon kívül a Szovjetunió értékesítette felénk a még kezében lévő vállalati vagyonban álló tulajdonát. A tárgyalások végén három sikert mindenképpen elkönyvelhettek a szovjetek. Az 1953. januárban lejáró jóvátételi szállítási kötelezettségeinket már szerződéses kereskedelmi alapokon kellett folytatnunk a Szovjetunióval. A visszavásárolt vállalatok ellenértékét előre kalkulált részösszegek szerint meg kellett fizetnünk. A jóvátételi kötelezettségek megszűntével felszabaduló forrásokat azonban nem tudtuk a termelés minőségi javítására és a lakossági életszínvonal emelésére fordítani. A korábbi szerződésekhez képest magasabb arányban fizettünk áruban. E technikával kizárható, hogy harmadik országtól felvett hitellel fizessünk, gazdaságunkat a szovjet gazdasághoz láncolták. Vegyes vállalataink gazdálkodására a legjelentősebb hatást az éves fogalom alapján számított kötelező nyereségképzés gyakorolta. Az olajvállalatnál a kötelező nyereség összege a kereskedelmi forgalom hat, egyéb társaságoknál öt százalékát tette ki. A nyereség mindenképpen megjelent a vállalatok gazdálkodásában, az adott évre előre kalkulált és a ténylegesen könyvelt összegek közötti esetleges hiányt a magyar állam kiegyenlítette. Az 1952. évi kereskedelmi tárgyalások végére minden szovjet—magyar vegyes vállalatu működtetett egy-egy ipari ágazatot. Az 1952 végén még megmaradt vállalati vagyon, vagyis a vegyes vállalatok végleges értékesítésére ismét a Szovjetunió tett ajánlatot 1954 nyarán. A vegyes vállalatokban fennállt részesedésük mellett a szovjet tulajdonú Kereskedelmi és Iparbankot és 11 házingatlant kínált megvételre a szovjet fél. Moszkvában 1954. november 6-án írtuk alá a visszavásárlási egyezményt.3 Az 1946 és 1949 között működött társaságok gazdaságunkra gyakorolt befolyása jelentősen elmarad az 1950 után létesítettektől. Olajipari vegyes vállalatok Az olajiparban, 1946-ban két szovjet—magyar vegyes vállalat jött létre. Megalakulásuktól mindkét vállalatban egyenlő (50—50%) volt a két alapító államot illető részvényarány. A Magyar—Szovjet Nyersolaj Részvénytársaság (rövidítve MASZOVOL) nem átalakulással, hanem új társaságként alakult meg. Olajipari kutatásokra és olajkitermelésre specializálódott a Duna balparti területeken, lényegében az Alföldön, illetőleg a szovjet—magyar kereskedelmi szerződés keretében jóvátételi, kompenzációs és export- szállításokat folytatott. A szovjet fél a dél-alföldi olajkutatásban érdekelt Magyar—Német Ásványolaj Művek Kft. (rövidítve MANÁT) koncesszióját, a budapesti Orenstein és Koppel Magyar Rt. vagyontárgyait, néhány fúróberendezést, 60 járműből álló gépkocsiparkot vitt a közös társaságba. A magyar részvényes a MANÁT koncessziótól északabbra eső alföldi 3 Az itt taglaltnál sokkal részletesebben tanulmányozhatók az 1947—1954. közötti, a fenti egyezmények megszövegezéséig vezető tárgyalások iratai, kapcsolódó háttértanulmányok, jelentések.( Lásd M1YL OL XIX-Li-1—k. 245-263. dl) A fenti áttekintésben csak vegyes vállalatokat érintő legfontosabb eredményeket emeltük ki. 68
