Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - In memoriam - Bősze Sándorra emlékezünk - TILCSIK GYÖRGY: Sanyikám!
94 IN MEMORIAM BŐSZE SÁNDOR RA EMLÉKEZÜNK T ILCSIK GYÖRGY SANYIKÁM! Hát ennyi volt. Csak ennyi. Ezekben a dimenziókban sa j nos, csak ennyi. Tu dtuk, tudtuk, és persze Te is tudtad, hogy mi következik, és hogy bekövetkezik. Jóm agam, bár már július elején, Kőszegen felfedeztem rajtad a kényszerű elmúlás, vészjósló és csalhatatlan jeleit, de akkor kezdtem igazán aggódni, amikor augusztusban lemondta d, pontosabban elhalasztottad a szeptemberben esedékes és nagyon várt fi u mei utazásotokat. Persze mi akkor is, és annak ellenére is reménykedtünk. Mi néhányan, akik ha nem is minden részletet ismerve, de nagyon sokat tudtunk és láttunk abból, a megalkuvást nem ismerve, összeszorított fogakkal, ám mégis derűvel és optimizmussal folytatott bátor kü zdelemből, amellyel szembeszálltál , és nagyon sokáig harcoltál a gyógyíthatatlan kórral. E mlékszem, amikor kiderült betegséged, hosszasan beszéltünk arról, hogy ez is „csak egy mérkőzés”, amely kétesélyes, és amelyet nem lehet és nem is szabad eleve feladni. Így is történt. Ennek megfelelőn éltél, dolgoztál és vitézül küzdöttél. Mindent megtettél. Sőt, még annál is többet. Tudom, csekély vigasz, de méltó, sőt győzele mre esélyes ellenfélként veszítettél végül hosszú, elkeseredett és ádáz tusában. Ebben is olyan voltál, mint az élet minden területén. Mindent beleadtál, és a lehetőség szerinti legjobbra, legteljesebbre tör ekedtél. Kicsit kaján, szótlan, de mégis beleegye ző mosollyal fogadtad, amikor néhanapján szóba hoztam, hogy összességében milyen szerencsés életed van. Akik közelebbről ismerik tündéri Édesanyádat, ismerhették aranyszívű Édesapádat, és azt a szorosadi miliőt, amel yben öcséiddel együtt felnőttetek, bizon yára egyetértenek velem abban, hogy e két, igazi, a szó nemes értelmében vett falusi néptanító – akik, és ezt mindketten számon tartottuk: Kőszegen, a Tanítóképző Intézetben ismerkedtek meg – fiaként remek dolog lehetett a bban a szép fekvésű és kedves, kül ső somogyi településen gy e rekeskedni. Ugyanilyen büszkén és örömmel tekinthettél szűkebb családodra is: jólelkű és végt elenül kedves, Téged mindig és mindenben támogató feleségedre, Gyöngyire, aki a legneh ezebb időszakban a nap 24 órájában ápolt önfeláldoz óan, valamint két remek gyermekete kre, Rékára és Gergőre.
