Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Mérleg - Helytörténész jubileuma – két kötetben (Mezey László Miklós )
Mérleg 79 A bibliográfia egészéből világosan kiderül, hogy a jubiláns nemcsak szülővárosa és körny é- ke múltjának elkötelezett krónikása, de Csongrád megye és a DélAlföld távolabbi tájai tö rténelmének búvárlója is. Műveli a sajtó- és intézménytörténetet, ír műemlékvéde l mi cikket, eseménykrónikát, foglalkozik politika- és gazdaságtörténeti kérdésekkel, elmerészkedik a hadtörténet, az iparművészet, a munkásmozgalom története, a címertan és az oklevéltan területére is, vagyis a történettudomány számos ágával és segédtudományával foglal kozik. Kutatási időszaka a 18 . század második felétől napjainkig ér, de figyelmének fókuszában a kiegyezéstől a második világháború végéig terjedő időszak, vagyis a dualizmus kora és a Horthykorszak áll. Szólni kell arról is, hogy változatos témáihoz és olvasóinak köréhez rendre megtalálja az adekvát műfajt, miközben stílusa lendületes, izgalmas, az egyszerű o lvasó számára is vonzóan érthető. Nyugodtan mondhatjuk, stílusával is választott hivat á sát, a lokálpatriotizmus elterjesztés ét, elmélyítését szolgálja. És ami a stílusnál is fontosabb: a tudós ember ügyszeretete, a forrásokat maximálisan tisztelő, de kritikával elemző kutató hivatástudata és igazi lokálpatrióta szenved é lye hitelesíti műveit. *** E sorok szerzője semmiképp nem szeretne az objektív kritikus, a kérlelhetetlenül tárgyil agos recenzens szerepében tetszelegni, mert az nagyon hamis volna. Inkább őszintén b eval l ja, hogy a jubiláns munkássága negyven évének hol közvetlen közeli, hol távolabbi, de mindenkor figyelmes szem mel tartója volt. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Történettudományi Tanszékén – abban a nevezetes, Nagy István ve zette szellemi műhel yben – egy tanulmányi csoportba járt a jubilánssal, sőt, három éven át társak voltak egy sz egedi, rókusvárosi al bérleti szobában is. Így aztán volt alkalma közvetlen közelről megf igyelni, hogy Labádi Lajos milyen tudatosan és eltökélten készült arra a szerepre, arra a sz í- vós és eredményekben gazdag munká l kodásra, amelynek kettős jubileumáról most adatott meg írnia. Közös albérleti szobánkra emlékezem, amelyet szinte betöltött egy terebélyes asztal, alig hagyva közlekedési folyosót a szekrények és az ágyak között. Labádi Lajos az asztal f ö- lé hajolva jegyzetel, bal kezében az elmaradhatatlan cigaretta füstölög, jobbj á b an töltőtoll perceg, és apró betűkkel rója valamelyik készülő évfolyam- vagy tudományos diákköri do lgozatának sorait. Rendkívüli figyelemmel hajol a papírlap fölé, a címeket és alcímeket v onalzóval gondosan aláhúzza, közben föllapozza egyikmásik jegyzetét , olykor dörmög ho zzá valamit, aztán legyint, és kimegy a konyhába, hogy föltegye az aznapi sokadik kávét a kotyogóba… Labádi Lajos huszonegynéhány éves f ő iskolásként már annak az ügynek volt az elkötelezettje, aminek a mérlegét a fönti két kiadvány reprez entálja. Ő ugyanis már a kkor, az 1970es évek elején pontosan tudta, mi akar lenni, amikor mi, csoporttársai talán még ködös ábrándokat szőttünk irodalomról, nagy regényekről és korfordító versekről, v ilágraszóló tudományos eredményekről, kultúrateremtő fo lyóiratszerkesztésről, és ki tudja, mi mindenről. Labádi Lajos egy pillanatig sem kételkedve tudta, hogy a diploma megsze rzése után visszatér szülővárosába, Szentesre, a levéltárban fog elhelyezkedni , és életét a v á- ros múltja kutatás á nak fogja szentelni. Í gy is lett. Mezey László Miklós
