Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Mérleg - Helytörténész jubileuma – két kötetben (Mezey László Miklós )
Mérleg 77 sának és támogatásának írásos emlékeit, sőt, a rendelkezésre álló adatokból összeállítja a Makóra és Szentesre menekültek névsorát is, kitérve a z itt született gyermekek és az itt e lhunyt személyek adataira is. Hermann Róbert , az ismert hadtörténész „ Damjanich János Szentesen ” című dolgoz a tában tüzetesen fölidézi a később vértanúhalált halt tábornok délalföldi, északbánáti hadm ű veleteit, amelyek során hadosztálya Szentesen pihent meg 1849 februárjában. Sokkal frivolabb témájú – és ezúttal nem délalföldi topográfiájú -, ám mó dszertanában, intézménytörténeti szempontból abszolút hiteles dolgozatot ( „ Bordélyháztulajdonosok egyesüljetek! ” ) közöl a k ö tetben a helytörténészlevéltáros Szécsényi Mihály . A szerző nyomon követi és a korabeli sajtó közlései segítségével pontosan rekonstruálja az 1911 októberében az „Éjjeli Mulatók Tulajd o nosainak Országos Önsegélyező Egyesülete” elnevezésű szervezet létr ejöttét, hivatalos bejegyzését, ismerteti alapszabályát, bemutatja szaklapjukat ( „ Éjjeli Mulatók Tulajdonosainak Havi Értesítője ” ). A szakmai érdekképvis eleti szervezet létrejöttének és kezdeti működése életmódtörténeti szempontból is igen fo ntos adalékoka t közöl az I. világháborút megelőző es z tendők ről. Romsics Ignác akadémikus – aki néhány évvel Labádi Lajos előtt ugyanannak a Nagy István vezette tanszéki tudom á- nyos diákkörnek volt oszlopos tagja, mint az ünnepelt – életrajzi ihletésű intézménytört é- neti d olgozatot közöl a kötetben ( „ K osáry és a Teleki Intézet, 1941 – 1949 ” ). A Hóman B á- lint kezdeményezésére, három intézmény összevonásával létrejött Gróf Teleki Pál Tud ományos Intézet történettudományi részlegét Deér József mellett, osztályigazgatóként az a kkor mindössze harmincéves Kosáry Domokos vezette. A nagyralátó célkitűzésekkel induló kutatóintézet működésére azonban rányomta bélyegét a II. világháború tragikus esemén ysora. Romsics Ignác az izgalmas témához illő stílusban idézi föl a történettudományi rés zleg működését, amelyben részt vett az akkor még ugyan csak fiatal Benda Kálmán – aki nem mellesleg a Nagy István vezette szegedi főiskolai Történettudományi Tanszék vendégtan á- ra volt az 1970es évek első felében, így Labádi Lajos professzora is – , hogy röv iden uta ljak a történettudományban is gyakran összeérő személyes szálakr a. A Festschrift záró do lgozata Szabó Ferenc munkája ( „ XX. századi mérleg Labádi Lajos tör ténész – levéltáros 60. születésnapjára ” ) a Cson g rád megyei levéltárhálózat II. világháború után i históriáját tekinti át, középpontjában a ’70es évek óta eltelt időszakkal, épp azzal az korszakkal, amely Labádi Lajos negyvenesztendőnyi helytörténészi, levéltárosi, szakírói pályafutásának is k eretet adott. A kötetet záró fényképmelléklet az ünnepelt helytörténész pályafutását követi ny omon 1978tól, vagyis az újdonsült segédlevéltáros pályakezdésétől napjainkig, m i közben a képeken látható a munkásságát közelről követő tanárok, kollégák, azaz egykori társainak és mai tisztelőinek galériája. A Negyven – hatvan című kötet a benne fo g lalt tanulmányok tárgya és a méltatott levéltároshelytörténész személye, még inkább munkássága okán eminens hel y történeti műnek számít Csong rád megyében és a DélAlföldön. Négy évtized termése A Labádi Lajos négy évtizedes l evéltárosi és még inkább helytörténészi munkásságának publ i kációkban testet öltött eredményeit teljességigénnyel rögzítő, dokumentáló személyi bibliográfia már első belelapozáskor jelzi, hogy egy tiszteletet parancsoló tudósi és tud ománynépszerűs í tő munka foglalata. Szerkezetét a szerző által művelt műfajok határozzák meg: a több mint 1400 tétel műfajok, műformák szerinti besorolást kapott. Ez szakbibli ográfiák esetén nem föltétlenül szokásos (azok általában tematikai vagy kronológiai rendet
