Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 4. szám - Műhelymunkák - FIZIKER RÓBERT: „ALLES GEPRÜFT UND ERWOGEN”? A Habsburg-Lotaringiai család és az első világháború
Fiziker Róbert 70 Tizenkilencre kel lett volna lapot húzni Károly békeidőben talán kiváló, a szociális királyságot zászlajára tűző uralkodó lehetett volna. Az előtte és birodalma előtt tornyosuló problémák megoldása egy jobban felk é- szült, erősebb személyiség számára is eléggé reménytelen let t volna. A már említett Koerber miniszterelnök úgy ítélte meg, hogy „K á roly 30 éves, úgy néz ki, mintha 20 és úgy beszél, mintha tíz lenne” . 62 Karl Kraus így számol be Károly egyik, „egy halomnyi beteg és l erongyolódott koldusnak tetsző” katona előtt tett f rontlátogatásáról: „Öt másodpercenkénti re ndszeres időközökben […] csak vagy „Aha! Nagyon szép!” vagy „Aha! Nagyon jó!” vagy „Aha! Nagyon derék!” vagy „Aha! Csak így tovább!” szavakat hallani. Két órán át.” 63 A történészek véleménye ma sem sokkal kedvezőbb . Manfried Rauchensteiner az utolsó Habsburgot „nem különösebben intelligens és törekvő, inkább felületes és éretlen szelle mnek” 64 nevezi. Az orosz forradalom után és az antant kis szövetségesei felé nem elköt elezett wilsoni Egyesült Államok hadba lépésével a Monarchia talán a feldarabolástól megmenekülhetett volna. Ehhez Hajdu Tibor szerint teljesíteni kellett volna az ol a szok területi követeléseit, lemondani Galíciáról és valamit ígérni a szerbeknek és a rom á- noknak is. Ezen kívül nem csupán Tiszától , mint kormányfőtől kellett volna megsz abadulni, h a nem Tiszától , mint a magyar parlament és a Monarchia erős emberétől is – akár a képviselőház feloszlatásával, új választások lebonyolításával és a választójogi r eform elfogadásával. Ez – tekintettel arra, hogy le számítva a szerbek és az oroszok 1914es, illetve a románok 1916os rövid betörését 1918 őszéig nem állt ellenséges hadsereg M a gyarország területén – egyáltalán nem nevezhető illuzórikusnak, a politikai science fiction kategóriájába tartozónak, bár a korab eli Európában megszokottnak sem, esetleg inkább utólagos bölcsességnek. 65 Talán egy erélyesebb fellépéssel Károly ausz triai tró n ját még ezek elmaradása után is megmenthette volna, már csak azért is, mert a forradalom „nem a tüntetők rohamlépteivel” köszöntö tt Ausztriára és egykorvolt biroda lmára, hanem „inkább ahhoz az ápolónőhöz hasonlított, aki eloltja a haldokló mellett égő m é- csest” . 66 E l sőként, 1918 októberében az osztrákok hagyták el a süllyedő hajót. Az 1911ben megválasztott birodalmi tanácsi képviselő k önmagukat az önálló németosztrák á llam ideiglenes nemzetgyűlésének nyilváníto t ták. „Utolsó Károly” , a „szimpatikus Don Quijote” 67 uralkodása rövid epizód maradt egy több száz évig regnáló dinasztia királya inak sorában. Éppen ezért sem fogadható el , ha a Monarchia összes, évtizedek alatt felhalmozott problémájának sikertelen kez e léséért egyedül rajta verik el a port. Az is nehezen igazolható, hogy a saját érdekei ellenében fellépő, a „hóhértól való félelmében öngyilkosságba” 68 menekülő, elsősorban harmadik balk á- ni és nem többfrontos világháborút akaró, majd békekezdeményezésekbe és egy saját maga elleni államcsínykísérletbe menekülő AusztriaMagyarországot a háborút v i selő 62 Uo. 63 K RAUS , 1977. 630.; Az emberiség végnapjai V. felvon ásának 37. jelenetét idézi H AUTMANN , 2008. 64 Idézi L ACKNER , 2008. 65 Ehhez részletesebben lásd H AJDU , 2010 . 152 – 167. 66 D RIMMEL , 1985. 132. 67 L EIDINGER – M ORITZ – S CHIPPLER , 2010. 221. 68 K RAUS , 1977. 236. I dézi: R UMPLER , 1997. 572.
