Levéltári Szemle, 64. (2014)
Levéltári Szemle, 64. (2014) 2. szám - Hírek - Levéltár és történettudomány Magyarországon és a Kárpát-medencében, 1918–2013. Beszámoló az MTA BTK Tudománytörténeti és Európa-történeti Témacsoportjának II. műhelykonferenciájáról. 2014. január 30. (Guth Réka–Péterffy Gergely)
Hírek 78 gának mintegy ötöde magyar vonatkozású. Fodor István szerint nagyjából 60 ezer ifm anyagot őriznek a Vajdaságban, ebből 78 ezer ifmre lehet becsülni a mag yar anyagú ir atok mennyiségét. Ezt követ ő en Apró Erzsébet részl etesen ismertette a délvidéki levéltárak magyar témájú anyagait és fondjegyzékeit, terjedelmükkel együtt. A felsoroltakból egy n agyon széttagolt levéltári h á lózat képe bontakozott ki. Pál Antal Sándor az MTA külső tagja, nyugalmazott főlevéltáros Az erdél yi levéltárak h elye a román levéltárügyben című előadásában négy nagyobb témár a osztotta beszámolóját: a levéltári intézményhálózat, a törvényi háttér, a fond és gyűjteményanyag, valamint a kuta thatóság alakulása Trianon óta. Az impériumváltáskor nem létez ett Erdélyben állami levé ltár, csak néhány közületi levéltár és irattár, mint a nagyszebeni Szász Nemzeti Levéltár, Kolozsvárott az Erdélyi Múzeum Egyesület levéltára, vagy Sepsiszentgyörgyben a Székely Nemzeti Múzeum levéltára. Az 1925ös törvény következ tében kezdett kiépülni az erdélyi levéltári hálózat, ekkor Erdély, Bánát és Partium iratainak gyűjtésével a Kolozsvárott felá llított igazgatóságot bízták meg. 1951 jelentős fordulópont volt, mert a közoktatás- és m ű- velődésügyi minisztérium alól a belügymin isztérium felügyelete alá helyezték a levéltárakat, ugyanakkor az új törvény értelmében jelentősen átalakult az intézményi hálózat. A kisebb változtatásokkal ma is működő intézményrendszer 1969ben jött létre. A már említett tö rvények mellett meghatározóna k bizonyult, hogy 1974ben kötelezték a könyvtárakat, m ú- zeumokat, de még a magánszemélyeket is, hogy az általuk őrzött tudományos értékű irat okat át kellett adniuk a levéltáraknak, így került át a kolozsvári EME és a sepsiszen t györgyi múzeum iratanyaga áll ami levéltárba. Ugyanez a rendelkezés vonatkozott azt egyházak nem kultikus jellegű irataira is. A rendszerváltás után a megyei levéltárakat kötelezték a kommunista párt és a megszűnt állami vállalatok iratainak átvételére, de ez raktározási gondok miatt c sak néhány helyen valósulhatott meg, a költözködések közben sok anyag e ltűnt. Beszámolója vé gén az előadó röviden bemutatta a kolozsvári levéltárat, ami húszezer iratfolyóméter anyagával Románia második legnagyobb levéltára, és itt található a legtöbb Erdé lyre v onatkozó irat. Vázolta a levéltári kutatás lehetőségeit és korlátait, a kutatást seg í- tő mutatók használhatóságát. Végezetül megemlítette az utóbbi évek reményt keltő válla lkozását, hogy a 2012ben született együttműködési megállapodás alapján kétnyel vű fondjegyzékek k é szülnek az 1918 előtti erdélyi iratokról, valamint a Magyarországon őrzött romániai vona t kozású iratokról. Stelian Mândruţ a kolozsvári Institutul de Istorie şi Arheologie tudományos főkut a tója Magyar – román kutatói szemmel az erdélyi le véltárakban című előadása zárta a műhelykonferenc iát, amelyben három nagyobb periódust elkülönítve ábrázolta a romániai levéltárak hozzáj á- rulását a történetíráshoz. Vélemén ye szerint a politika mindig befolyásolta – Magyarorsz á- gon és Romániában egyaránt – a törté nettudományt, ami szükségszerűen hatott a levélt á- rakra is. A két világháború között nem volt levéltáros képzés Romániában, általában kev e sen használták az erdélyi levéltárakat a húszas években. Az állami kezelésbe vett levéltár a kat a régi, professz ionalista kutatók, illetve a hobbitörténész értelmiségiek látogatták. A ha rmincas években már élénkült a levéltárak iránti érdeklődés, igyekeztek az erdélyi törté ne lmet beilleszteni a nagy román történetírásba. 1948 után a nacionalizmus erőteljesen megh atá rozta a kutatást, ugyan megugrott a forráskiadások száma, de csak olyan iratot lehetett publikálni, ami egyezett a román történetírás fősodrával. Számos jeles történész menedé khelye, vagy száműzetése lett a levéltár. 1965ös liberalizálás ugyan enyhített a kutatási sz i-
