Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 1. szám - SEREMETYEFF–PAPP JÁNOS–NÉMETH ZSOLT: Az Acta diaetalia 1618 évi korona-ábrázolásának restaurátori vizsgálata
Az Acta Diaetalia 1618 korona-ábrázolásának restaurátori vizsgálata 7 Második lépésben az infrakamerával tanulmányoztuk a papírlapot, amely képes a felület alatti rétegekbe is belátni. Alkalmazásával vegyszeres kezelésék, vagy idegen anyagok szabad szemmel egyébként észrevehetetlen nyomai is kimutathatók, s így különösen alkalmas átfestések felismerésére. Ilyen beavatkozásoknak nem találtuk nyomát sem a papírlap felületén, sem a felszínhez közeli rétegeiben. Harmadik lépésben erős kézi nagyítóval és 30-szoros mikroszkóppal vettük szemügyre az ábrázolást. Ennek során a következő megállapításokat tettük: 1. Az eredeti tusrajzon az íves keretben nem volt ábrázolás. Ha készült volna ide valamilyen képmás, nyilvánvalóan azt is tussal rajzolja az alkotó. Ezt viszont később csak kikaparással lehetett volna eltávolítani. A kérdéses területet megvizsgáltuk beeső és súrló fényben, nagyítóval és mikroszkóppal, de olyan elváltozást nem tapasztaltunk (pl. szö- szösödést vagy elvékonyodást), ami erősebb mechanikus behatásra utalna. Így tehát kizárhatjuk egy korabeli tusrajz létezését az íves mezőben, mert az olyan mértékben szí- vódott volna a papír felületi rétegébe, hogy maradéktalan eltávolítása a papír anyagának károsítása nélkül nem történhetett volna meg. 2. A szürke színű rajz vonalai nem nyomódtak mélyen a papírba, nincsenek „belevésve”. 3. Az íves keretben törlés nyomait találtuk. A törlés következtében nem csak a képmás halványodott el, hanem kiritkult az egész tusrajz alaptónusát adó barnás tintaréteg az alak körvonala által határolt területen, és csak ott, ennek eredményeképpen pedig kivilá- gosodott ez a zóna. A törlés nem kivakarással történt, kíméletes volt, és viszonylag kevéssé károsította a papírt, ami áteső-, illetve súrlófényben jól megfigyelhető. A vizsgálat megállapításaiból több következtetés is levonható. Nem tartható meglepőnek, hogy az íves keretben eredetileg nem volt ábrázolás. Mivel a tusrajz készítője az abroncs zománcké- peit teljesen azonos módon jelenítette meg, mint az ékköveit, csak befoglaló formájukat ábrá- zolva, valamint a hátsó pánt apostolképeinek megfelelő helyeken sem körvonalazott alakokat, úgy szerény művészi képességei, mint a Korona megfigyelésére számára rendelkezésre álló csekély idő, vagy a rajza alapjául szolgáló korábbi ábrázolás hiányosságai miatt nyilván nem vállalkozott az íves keretben lévő alak megformálására. Aki látta, jól megfigyelte és képes volt lerajzolni az íves keretben lévő alakot, az jobban meg tudta volna oldani az abroncs ékköveinek és zománcképeinek karakteresebb megformálását. Ezen felül, ha a tusrajz készítője vállalkozott is volna az alak ábrázolására, akkor nyilvánvalóan ugyanazzal a technikával, tus használatával tette volna ezt, és nem nyúlt volna más rajzeszközhöz. A rajzeszköz megállapításának céljából később kísérleteket végeztünk. A 17. században még ismeretlen volt a ma használatos grafitceruza. A rajzokat ebben a korban vagy különféle tintákkal, vagy olyan fémekkel készítették, amelyek valamiféle nyomot hagynak az adott felületen. Ilyen, abban a korban is ismeretes fém volt az ón, az ólom és az ezüst. Mindhárom fémből vé- kony rudacskákat készítettünk, és megpróbáltunk írni velük az Acta Diaetalia 1618-éhoz hasonló korú, máshonnan származó, de azonos minőségű és vastagságú merített papírra. Kísérleteink során sem ónnal, sem ezüsttel nem tudtunk úgy nyomot létrehozni a felületen, hogy annak során a papír ne szenvedjen erős benyomódást, még akkor sem, amikor kemény fém- vagy kőlapot helyeztünk alá, a dokumentumon viszont benyomódásnak nem láttuk jelét. Ólomból készí- tett vastag hegyű rudak jó nyomot hagytak vissza a papír felületén benyomódás nélkül. Amikor azonban olyan vékony hegyű rúddal kísérleteztünk, ami képes létrehozni az ábrázoláson látható vonalvastagságot, akkor az hosszabb hegy esetében elhajlott, a rövidebb hegy használatakor pedig pár centiméter után erősen megvastagodó lenyomatot hagyott hátra. A vonalrajz tehát egyik számba vehető fém alkalmazásával sem készülhetett, ahogy szénnel sem, ami fixálás nélkül könnyen lesöprődik a felületről, és lenyomata sem szürke, hanem fekete. Az alternatívák kizárása után arra következtethetünk, hogy a vonalrajz minden valószínűség szerint a legkézenfekvőbb eszközzel, hegyezhető grafitceruzával készült, tehát semmi esetre sem tekinthető egykorúnak a tusrajzzal. Bár a grafit rajzeszközként már a barokk korban meg-
