Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - ERŐS KRISZTINA: Források a második világháború zalai katonai áldozatairól

Források a második világháború zalai katonai áldozatairól 51 c) az eltűnt szüleinek, házastársának, gyermekeinek, valamint törvényes képviselőjének

nevét és lakását d) az eltűnés idejének és körülményeinek tüzetes előadását e) a kérelem előterjesztésére való jogosultság jogcímét. Ha ezek az információk helytállóak, akkor nagyon pontos személyazonosságot vázolhatunk fel az eltűntről. A bírói végzés jogerőre emelkedése után az első fokú bíróság anyakönyveztetésre küldte el

a határozatot, ettől kezdve az eltűnt személyt ténylegesen úgy kellett kezelni, mintha meghalt

volna, ezután kerülhetett sor a házasság megszűntetésére vagy az örökség megnyitására. A bírói végzésről, ha háborús eltűnésről volt szó, értesíteni kellett a Magyar Vöröskereszt

Országos Központját és a Honvédelmi Minisztériumot is. Az ötvenes évektől a Honvédelmi

Minisztérium Hadtörténelmi Intézet Katonai Nyilvántartó Alosztálya (Budapest, Kapisztrán tér

2.), később a Honvédelmi Minisztérium Veszteségi Csoportja elnevezés szerepelt a végzéseken,

mint akikkel kötelezően közölni kellett a háborús veszteségeket. A Honvédelmi Minisztériumnál aztán, főként a korai holtnak nyilvánítási végzéseket, rávezették a veszteségi kimutatásokra.

Ezért fordulhat elő, hogy bár a korabeli bírósági iratok valamilyen ok miatt hiányoznak a levéltárból, de a veszteségi kimutatásokból kiderül, hogy a meghalt elnevezés mögött egy holtnak nyilvánítási végzés száma szerepel. A több helyen történt adatrögzítés segítségünkre lehet abban is, hogy a végzés száma alapján visszakereshető a holtnak nyilvánítás a levéltárban. A MNL Zala Megyei Levéltárában őrzött jogi iratok közül a témára vonatkozó összes já-

rásbírósági anyag átnézték a levéltár munkatársai. Tömegesen 1949-ben találkozhatunk katonai

holttá nyilvánítási kérelmekkel, előtte, 1948-ban rendszerint még elutasították ezeket: „férje

holtnak nyilvánítása iránti kérelmét elutasítja, mert férje az elmúlt világháborúban (1943. január), mint katona tűnt el, s így a holtnak nyilvánítása ez idő szerint erre vonatkozó törvényes

rendelkezés hiányában nem lehetséges”.

12 1948-ban az érvényes jogszabály a 4700/1946-os

13 és

a 28000/1919 IM sz. rendeletek voltak, ezek értelmében a katonaként eltűnteket nem lehetett holttá nyilvánítani. Csak a 12200/1948. sz. kormányrendelet tette lehetővé a háborúban eltűnt

személyek holtnak nyilvánítását. Az eltűntekre vonatkozó adatok járásbíróságonként különbözőek. Zala megyében a

korszakban hat járásbíróság volt illetékes ezekben az ügyekben: a zalaegerszegi, a nagykanizsai

(1963-tól), a keszthelyi, a lenti (1952-től), a zalaszentgróti (1950–1976) és a letenyei (1950–

1967). A zalaegerszegi, a zalaszentgróti és a lenti járásbíróságok nagyon részletes adatokat

közölnek egy-egy eltűnt ügyével kapcsolatban, a kötelezően kitöltött jegyzőkönyvek mellett

gyakran találunk más értékes adatokat tartalmazó forrásokat is, mint például:  eredeti Vörös Kereszt értesítéseket az eltűnésről vagy a halálról,  tudakozó lapokat (Vöröskereszt Tudósító Iroda formanyomtatványa),  hadiözvegyi igazolásokat (vagy más ellátást igazoló dokumentumokat),  hadi- (honvédelmi) gondozottak ellátási lapjait (erre történt pl. a hadiözvegyi ellátás kifizetése),  tábori postai levelezőlapokat, mint az utolsó életbenlét fontos dokumentumait (ezek

tömegesen maradtak meg eredetiben a járásbíróságok anyagaiban, általában sablonos

szöveget tartalmaztak, főként az otthon maradottakról érdeklődtek, magukról kevés

információt oszthattak meg, pontos állomáshelyüket semmi esetre sem. Kizárólag

tábori postaszám volt feltüntetve. A legtöbb levelezőlap a csomagok küldéséről szólt:

„csomagot ne küldjetek, mert kezemhez nem kerül”, „Legyen szíves egy 2 kilós 12 MNL ZML VII. 10d. Zalaegerszegi Királyi Járásbíróság. Peren kívüli iratok 1206/1949. 13 A 4700/1946. ME számú rendeletet az életveszélyre utaló körülmények között eltűnt egyes személyek holtnak

nyilvánítása tárgyában 1946. április 26.; Vö. Magyar Közlöny 1946. 96. szám, 2.