Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - HÍREK - „Jubileumi emlékápolás” – A 40. Hajdú-Bihar Megyei levéltári napok (Brigovácz László)
Hírek 94 A pályázati eredményhirdetés után Török Péter, Budapest Főváros Levéltárának kutatótermi és ügyfélszolgálati csoportvezető levéltárosa megismertette a jelenlévőkkel a Hajdú-Bihar Megyei és Debreceni Honismereti Egyesület 2014. január elsejétől Új Nézőpont címen útjára induló évnegyedes online folyóiratát, hangsúlyozva, hogy e szakmai fórum elsőként kívánja teljesen elektronikus formában összefogni a Hajdúvidék, Bihar és Debrecen múltjára vonatkozó kutatá- sokat, teremt lehetőséget a térséggel foglalkozó írások megjelentetésére. Az új tudományos-ismeretterjesztő kiadványt követően Kovács Ilona, a Levéltár főlevéltárosa révén Csobán Endrével, Debrecen város egykori főlevéltárnokával ismerkedhetett a hallgatóság. Elbeszélésében a szakmai életút legfontosabb állomásait villantotta fel, megemlé- kezett Csobán Endre (1882–1959) debreceni levéltári igazgatói kinevezéséről, 1918 utáni jelentős rendezési feladatairól és levéltártudományi munkásságáról. Beszélt arról is, hogy Csobán, aki tagja volt a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete intézőbizottságának, a rendszeres megnyilatkozás lehetőségét kínáló Levéltári Közlemények mellett levéltári szakmai gyűléseken keresztül is igyekezett elismertetni a levéltári munkát, sokat foglalkozott rendezés, raktározás, iratok levéltári kezelésének gyakorlati feladataival, iratvédelem érdekében hozott intézkedéseivel pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Debrecen levéltárának iratanyaga viszonylag csekély veszteségeket szenvedett el a második világháború során. Csobán Endre levéltárosi karriertörténetét Herpay Gáboré követte Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár igazgatója előadásában. A jelenlévők a diplomatikából doktori oklevelet szerző Herpay Gábor (1885–1946) személyében egy olyan levéltári vezetőhöz (1912–1916: Debrecen város levéltárosa, 1916–1946: Hajdú vármegye főlevéltárnoka) kerülhettek közelebb, aki történészként várostörténeti kutatásaival, latin nyelvű tanulmányaival, 1526 előtti iratok regesztázásával egyaránt maradandót alkotott. Vármegyei levéltárnokként pedig épségben megőrizte az iratállományt a második világháború utolsó szakaszában, amikor levéltári teendők mellett Debrecen és Hajdú vármegye főispáni, később alispáni hivatalával együtt járó feladatok is hárultak rá, s játszottak közre 1946-ban, hatvanesztendősen bekö- vetkezett halálában. Herpay kortársa volt az alkotómunkával teli, fordulatos életet élő Mata János, akinek szellemét a konferencia következő előadójaként Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója idézte rövid időre a résztvevők közé. Történetét Mata Kner Imre nyomdásszal folytatott levelezése köré építette, érzékeltetve, hogy Mata János fametsző- ként erős ösztönzést kapott Knertől, magas művészi teljesítményében része volt levelezőtársa tanácsainak. Szót ejtett pályaindításának nehézségeiről, katonai szolgálatáról, s arról is, hogy miután a több nyelvet beszélő Mata 1937-ben Debrecen város levéltárának napidíjas munkatársa lett, fizetését képzőművészeti alkotásokkal, dolgozatok írásával, nemesi származást igazoló levelek készítésével egészítette ki. Előadásában helyet kapott Mata költői munkássága is, befejezésképpen pedig foglalkozott a levéltáros-előd és sokoldalú művész halálának körülményeivel, a szovjet csapatok ellenőrzése alá került Nyírmihálydiban bekövetkezett eseményt máig övező rejtélyekkel. A levéltárosokra emlékező előadóktól Radics Kálmán, a Levéltár 2013-ban nyugalmazott igazgatója vette át a szót, s a Debreceni Állami Levéltár 1952. évi megalapításától a Magyar Nemzeti Levéltár 2012. évi létrehozásáig eltelt hat évtized történéseit vonta látóhatárba. Intézményalapítások (1952-ben létrejön a Debreceni Állami Levéltár, ennek utódaként 1968-ban a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár), kapcsolódó szervezeti átalakítások közben-után kitért háborút követő selejtezésekre, iratkezelést érintő technikai változásokra, rendszerváltás utáni évek kárpótlás által alapvetően befolyásolt munkájára. Kiemelte a közművelődés terén elért eredményeket (Levéltári Napok, vándorkiállítások, kötetbemutatók, konferenciák, vándorgyűlés), és számba vette emberöltőnyi idő kiadványsorozatait, helytörténeti munkáit, az elkészült levéltári segédleteket.
