Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - MÉRLEG - Felekezeti társadalom – felekezeti műveltség. Rendi társadalom – polgári társadalom (Csik Tamás)

Mérleg 89 párosítása egyáltalán nem könnyű feladat, azt Horváth József is jelezte tanulmányában, mivel

a győri végrendeletekben a rác kifejezés ugyanúgy vonatkozott a görög, mint a szerb lakosságra. Ebben az esetben a katolikus egyház, mint a 17. századi Győr földesura, szintén jelentős szerepet játszott a más felekezetűek végakaratában. A település földesurának tett

adományok pedig rávilágítanak a helyi, interkonfesszionális kapcsolatokra. A felekezetek közötti kapcsolat azonban már más környezetben jelentkezett az egyházpolitikai küzdelmek korszakában. Tamás Ágnes tanulmánya a 19. századi antiszemitizmus egy érdekes

megnyilvánulására mutatott rá. A szerző egy katolikus élclap felhívására beérkezett olvasói

válaszleveleket elemezett, amelyek számos, a zsidóssággal (korabeli értelmezésben: „zsidó-

kérdéssel”) kapcsolatos, tervet vetettek fel. Ezekben Tamás Ágnes szerint főként a gazdasági átalakulástól, pozícióvesztéstől való félelem tükröződött. Mindenképpen fontos azonban megjegyeznünk azt is, hogy az élclapok mellett más jellegű és más felekezetekhez kö-

tődő vagy éppen nem kötődő (lásd a Huszadik Század körkérdését 1917-ben) orgánumokat

is fontos lenne bevonni egy ilyen kutatásba. Másként erősen egyoldalú képet kaphatunk az

antiszemita propaganda terjedésének (terjesztésének) kérdéséről, még egy esettanulmány

szintjén is. Az izraelita kereskedők, nagyvállalkozók tevékenysége több esetben éles visszhangot váltott ki már a 19. században, véleményünk szerint azonban ennél sokkal fontosabb felhívni a figyelmet az általuk teremtett értékekre. Erre jó példa Paksy Zoltán tanulmá-

nya, melyben a Zala megyei zsidóság helyi gazdasági fejlődésre gyakorolt szerepéről és foglalkozási viszonyairól kaphatunk áttekintést. Mivel a terület kifejezetten tőke- és nyersanyaghiányos volt, így az országos viszonyokhoz képest is kiemelkedő szerep hárult az izraelita kereskedők befektetéseire. Foglalkozási struktúrájuk átrendeződése viszont már

sokkal inkább az országos folyamatokat tükrözte (első generációban a kereskedelemben tevékenykedtek, később értelmiségi foglalkozás felé fordultak). Bár a szerző szerint ará-

nyuk a közszolgálatban dolgozók között meglepően magas volt Zalában, de meg kell jegyeznünk, hogy az általa felsorolt foglalkozásoknál (orvos, újságíró, ügyvéd, stb.) országosan is magas volt az izraeliták aránya. Ha az egyházak befolyásának leginkább látható jeleit keressük, akkor azt leginkább a

Hatalom, hatalomgyakorlás és felekezetek fejezet tanulmányaiban találhatjuk meg. Bár

Dobszay Tamás tanulmánya még az 1848 előtti – a hatalomgyakorlást tekintve rendi – korszakba kalauzol minket, viszont nyilvánvaló, hogy a polgárosodás előzményei már a

Vormärtz periódusban is fellelhetőek. A szerző mégis inkább az egyházak lelkek feletti,

szervező, legitimizáló hatalmára világított rá a kisközösségek esetében. Mindezek alapján

az egyházi és a világi hatalom a községi hatalomgyakorlásban nem csak egymás támaszai

voltak, hanem a helyi ünnepeknél, jeles eseményeknél jelen lévő egyházi képviselet még a

„közösségi jogfenntartó emlékezet” fejlődését is elősegítette. A hatalomgyakorlás egy magasabb, törvényhatósági városokra jellemző szintjét vizsgálta Borbély Tamás a meghatározó helyi felekezetek szempontjából. Mint a szerző helyesen

megjegyezte, a kegyúri jog körüli konfliktusokat eddig csak jogtörténeti oldalról tanulmá-

nyozták, pedig legalább ilyen indokolt lehet a politika- vagy társadalomtörténeti megközelí-

tés is. Innen vizsgálva, indokolt a megállapítás, hogy a 19. század második felében átalakuló városi igazgatás, törvényhatósági bizottságok létrejötte (virilisekkel) nagy változást és sú-

lyos konfliktusokat eredményezett a városok többségi felekezeteivel az eltérő érdekek miatt. Mindezekből a tanulmány írója az új -- virilistákból álló – városvezető elit felekezeti

befolyást visszaszorító céljaira következtet. Véleményünk szerint a konklúzió leginkább

abba az irányba módosítható, hogy a városok más szempontokat képviselő új elitje önmagában nem az egyházi befolyást kívánta visszaszorítani, hanem elsősorban saját érdekeit