Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSATÁRI BENCE: Az Országos Rendezőiroda működése a Kádár-rendszer végén

Az Országos Rendező Iroda működése a Kádár-rendszer idején 33 csos.

12 Szintén Kormos Sándornak írt levélben kért Bali György kiutazási engedélyt a Cannes-i MIDEM-fesztiválra Bulányi László részére az 1987. január 25–31. közötti időszakra.

13 Bulányi

László saját maga számára az 1988. január 24–30. közötti napokra Cannes-ba kért utazási engedélyt Kormos Sándortól, egyúttal felvetette, hogy a minisztérium illetékese utazzon ki vele. Jellemző az ORI-vezetés hozzáállására, hogy nem egyfajta menedzserirodaként tekintettek magukra, hanem úgy, mint akik mindössze tapasztalatokat gyűjteni jártak a francia Riviérára: „A

MIDEM, mint nemzetközi könnyűzenei seregszemle lehetőséget kínál, hogy a könnyűzenei

élet valamennyi területére egyidejűleg betekintést kapjunk, valamint az ilyen jellegű tevékenysé-

günkből adódóan elengedhetetlen információkat ad. […] ez jelentős lehetőséget kínál ilyen irá-

nyú tevékenységünk megítélésére is.”

14 A nyugati előadókkal való mind szorosabb kapcsolat indokolta azt, hogy az ORI kérte az

export–import jogot a Művelődési Minisztériumtól. Bulányi László 1987. november 30-ai levele szerint ez alanyi jogon járt nekik, mivel intézményük évek óta nyereséget termelt, s ami „a

szórakoztató művészet területén egyre nehezedő feladat”

15 volt. Emlékeztetett arra is, hogy 1983-ban megváltoztak a belföldi rendezési jogok, több állami, társadalmi és szövetkezeti egység rendezési jogot kapott, amelynek következtében az ORI-nak összességében véve nehezebb

dolga lett. Ezt azzal szerették volna kompenzálni, hogy kapjanak rendezési jogot külföldi mű-

vészek magyarországi felléptetéséhez, amivel azonban megtörték volna a Nemzetközi

Koncertigazgatóság (NKI) monopolhelyzetét. Az NKI kizárólagos joga szerintük nem segítette

a hazai szórakoztató művészet nemzetközi fejlődését, mert a szabályozott versenyhelyzet mindenkit jobb munkavégzésre és gazdálkodásra sarkall. Másrészt a külföldi művészek magyarországi és a magyar művészek külföldi impresszálási jogának megosztásával a magyar állam érdekei nem sérültek volna, mert az ORI szintén befizette volna a minisztériumnak a nettó bevételüket. Összességében koncertekre, pódiumműsorokra, vendéglátó egységekben revüre, varieté

programokra, valamint az ezekhez kapcsolódó reklámokra, illetve a náluk regisztrált művészek kiközvetítésére kértek export–import jogot. Bulányi azt írta, hogy személyi és tárgyi feltételeik

adottak voltak ehhez a munkához, az akkori állományból pedig létre hozhattak volna egy há-

romfős szakmai „államközi osztályt”, amelynek nem lett volna plusz költség vonzata. Némileg

indignálódva írták a minisztériumnak, hogy a Maxim Varieté műsorait ők állították színpadra

belföldön, ha a társulat külföldre ment, akkor a bevétel a Magyar Cirkusz és Varieténél

(MACIVA) jelentkezett. A Korona Pódiumot belföldön ugyancsak ők léptették fel, de külföldön már az NKI realizálta a profitot. A Neoton, a Z’zi Labor, a Dolly Roll és a Bikini külföldi

koncertjei után szintén az NKI kapta a jutalékot.

16 Az anyagiak motiválták Bulányi László 1987. augusztus 5-ei levelét, amelyben kérte, hogy az

ORI 1988-as költségvetési előirányzatát emeljék fel. Indoklásul felhozta, hogy az ORI maradványérdekeltségű önfenntartó költségvetési intézmény volt, amely kiadásait bevételeiből fedezte, amelyek rendszerint felülmúlták kiadásaikat. Az előadások számát viszont alig tudták emelni, és munkatársaik sem voltak eléggé motiváltak, ami fékezően hatott a bevételek alakulására. A

nehézségek között említette, hogy alkalmi foglalkoztatottaik bére tovább emelkedett, az energiaárak úgyszintén, és az 1988-ban bevezetendő „ár- és adóreform” is hátrányosan érintette

őket. Emiatt kérte, hogy az előirányzatban alkalmazottaik bruttó bérének 12 százalékát prémiumként tervezhessék, ami jobban érdekeltté tette őket a munkavégzésben. Mint említettük, az elképzelés nem ütközött ellenállásba, a 12 százalékból pedig nyolcat úgy fizettek ki, hogy ne- 12 MNL OL XXVI–I–67 6. d. 4251. 13 MNL OL XXVI–I–67 7. d. 6395. – A Közlekedési Minisztériumtól mindig engedélyt kellett kérni, hogy átmehessenek autóbuszukkal a határon. 1987. április 14-én például az Erkel Táncegyüttes dortmundi fellépéseihez kértek engedélyt a tárca nemzetközi főosztályától, és ennek érdekében Jenőfi János meg is adta a sofőrök és a gépkocsi adatait.

(MNL OL XXVI–I–67 5. d. 2262.) Az LGT-nek (összesen 26 fő plusz rekvizit) szállítását is kérelmezték 1987. április

21-én, ugyancsak Dortmundba. (MNL OL XXVI–I–67 5. d. 2323.) 14 MNL OL XXVI–I–67 7. d. 6249. 15 MNL OL XXVI–I–67 7. d. 6437. 1. 16 MNL OL XXVI–I–67 7. d. 6437. 1–3.