Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 4. szám - VÖLGYESI ZOLTÁN: Az oral history kialakulása, nézőpontjai és forrásértéke
Az oral history kialakulása nézőpontjai és forrásértéke 19 Jellemző, hogy az emlékezetben konkrét időpontok, nevek, adatok kevésbé pontosan őrződnek meg, bizonyos szituációk, hangulatok, benyomások viszont inkább nyomot hagynak, s olyan eseményrészletek is, amelyekhez személyes élmények és erős érzelmek szö- vődnek, s az illető később gyakran felidézi magában. A konkrét tények, nevek, dátumok emlékezetből való kiesését, keveredését tapasztaltam magam is, amikor vidéki ’56-os események kutatása során interjúkat készítettem tüntetések résztvevőivel a ’90-es évek elején. Miközben a lokális történetek számtalan variációját hallottam, számos egybevágó, s még több különböző részlettel, azt tapasztaltam például, hogy egy kisvárosi tüntetés résztvevői határozottan emlékeztek arra, hogy a tüntetésre pénteken, a heti piac napján került sor, ám senki sem tudta felidézni a pontos dátumot (október 26-át). Csak arra emlékeztek, hogy a pesti forradalom kitörése után, annak hatására zajlott a tüntetés, de a dátumot rendre né- hány nappal korábbra tették (többnyire október 24-re). Hangsúlyozni kell, hogy az interjúk során felidézett élmények élőszerűsége, a visszaemlékezés helyenként részletekbe menő aprólékossága sem biztosíték arra nézve, hogy konkrét tényeket pontosan tükröznek vissza, hiszen az egykori élmények az emlékekben idővel elhalványulhatnak, s az emlékekbe beépülhetnek későbbi ismeretek. Egy másik példával élve: egyik régi interjúalanyom, Ricsei Balázs, aki 1956-ban a hajdúnánási forradalmi bizottmány titkára volt, s korábban, október közepén értelmiségi vitakört szervezett, a vele készített interjúban – 36 év távlatából – úgy emlékezett, méghozzá határozottan állítva, hogy a vitakör október 15-ei fórumán elmondott előadásában a munkástanácsok alakítását ajánlotta. 38 Teljesen valószerűtlennek tartottam, hogy a forradalom kitörése előtt több mint egy héttel egy hajdúsági kisvárosban ez elhangzott volna, ezért megpróbáltam ellenő- rizni. Szerencsére megtaláltam Ricsei periratában a bizonyítékként csatolt előadásvázlatát, amiből kiderült, mi lehet a tévedés oka. A vázlatban szó sem volt munkástanácsokról, viszont a népfront szerepét hangsúlyozta, s annak tulajdonított tömegeket összefogó, s a hatalmat ellenőrző szerepet. 39 Az oral history forrásértékét – s így felhasználásának módját is – nagymértékben befolyásolja, hogy az emberi memória nem raktárként tárolja az átélt élményeket és tapasztalatokat, ahonnan azok idők múltával változatlan formában elővehetők lennének (mint a levéltári raktárból az írott dokumentumok), mivel az emlékezet, ahogy Bartlett írja, nem „megismétlő vagy retrospektív jellegű”, 40 s „az emlékezés sokkal inkább konstrukciós kérdés, semmint puszta reprodukció”. 41 Az emlékezés maga narratív jellegű, rendszerező és megjelenítő aktus, úgy emlékezünk, hogy „emlékeinket egy összefüggő történet keretében rendszerezzük”. 42 A hangulatiérzelmi elemek és a későbbi élmények, külső hatások átszövik az emlékeket. Az átélt események felidézése, elbeszélése során az emlékekben megőrződött reális mozzanatokból, hangulati elemekből, benyomásokból, a később beszűrődő elemekből, az emlékező felépíti a történetet, úgy hogy a hiányos, bizonytalan részeket átírja, kiegészíti, s a történetet a jelen perspektívájából nézve megkonstruálja. S a történetet mindig úgy építi fel, hogy közben 38 Interjú Ricsei Balázzsal, Gyomaendrőd, 1992. október 2. Készítette: Völgyesi Zoltán. Magyar Nemzeti Lev éltár HajdúBihar Megyei Levéltára, MNL HBML XV. 55. Vö: V ÖLGYESI , 2001. 82 – 86. 39 Vázlat a beszámolóhoz. Ricsei Balázs feljegyzései. „Ricsei Balázs és társai” periratai, B844/1957. HajdúBihar Megyei Bíróság. Az előadásvázlat teljes szövegét lásd: VÖLGYESI, 1993. 12–13. 40 B ARTLETT , 1985. 296. 41 B ARTLETT , 1985. 297. 42 G YÁNI , 1988. 299.
