Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - HÍREK - Beszámoló a „történettudomány és levéltárak” konferenciáról (Garadnai Zoltán)

Hírek 92 adásában a múlt században keletkezett iratok kutatásának nehézségeit és azokkal kapcsolatos személyes tapasztalatait taglalta. Hangsúlyozta a forráskritika jelentőségét, a

források sokszínűségéről és sokrétegűségéről beszélt, és kutatási tapasztalataira alapozva a pertinencia elvének alkalmazását a 20. századi iratok rendezésében nem tartotta lehetségesnek. Becslése szerint ugyanis a 20. századi iratok teszik ki a magyarországi

levéltári iratok kb. 2/3-át, amelyek rendezése a pertinencia elv alapján elképzelhetetlen.

Az iratok nagy mennyisége miatt számos részigazságot lehet megfogalmazni, eltérő értelmezések lehetségesek. Saját kutatási tapasztalatait felidézve kiemelte, hogy számos

helyen kell az iratokat feltárni. Külön beszélt a forráskritika fontosságról, és ennek hiányosságait, hibáit a Krausz Tamás–Varga Éva által szerkesztett forráskötet („A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban”) alapján érzékeltette, annak egyoldalúságát és

tendenciózus jellegét említette. Kulcsár Krisztina főlevéltáros (MNL OL) a „Régi rend? Új rend? Mi a rend?” cí-

mű előadásában elsősorban a helytartótanácsi iratok feldolgozásnak módszertanát ismertette, hangsúlyozva, hogy az egységes levéltári munka II. József rendelkezései alapján kezdődött el, illetve a Kosáry bibliográfia készítése során szerzett ismereteit osztotta meg a hallgatósággal. Előadásában számos konkrét példát említett, bemutatva, hogy egy ügyre (főképpen, ha az hosszú időt ölelt át) vonatkozó az iratok gyakran több

helyre kerültek, és nem mindig egyértelmű a rendezés elve, pl. 1848–1860 között a

császári külügyminisztérium önkényesen kialakított tematikus sorozatokat hozott létre, figyelmen kívül hagyva a korábbi rendezési elveket. Az új rendszerek létrehozásakor

ún. konkordancia jegyzéket lehet készíteni. Erre példaként Kazinczy Ferenc önkényes

vármegyei iratrendezését, vagy a török állami levéltár széthullott iratait említette, de extrém példaként ismerhettük meg az osztrák és olasz iratok szétvágását, vagy a sokak

által kedvelt időrendi rendezést, amit Ukrajna is követ, nem kevés kihívást okozva a kutatók számára. 1964 óta a proveniencia elve az iránymutató, aminek betartása alapvető fontosságú. Az ebből következő előnyök mellett az előadó kiemelte, hogy a digitális világ új, virtuális lehetőséget rejt a kutatók és a levéltárosok számára a tekintetben

is, hogy a digitalizált képeket a saját igényeiknek megfelelően csoportosítsák, rendezzék. A proveniencia alapú rendezés során a kutathatóság jelentősége kiemelkedő. Az

iratok összetartoznak, együtt maradnak és így segítik az ok- okozati összefüggések

megértését, miközben a hiányzó iratok hamar előkerülnek, és a proveniencia elv tiszteletben tartása megkönnyíti a hivataltörténet megírását. Az új és modern technika új lehetőséget jelent a kutatók számára, miközben a levéltárosok számára új feladatok jelennek meg. Pálffy Gézához hasonlóan ő is a kutatás örömét, a kutatói szabadság fontosságát hangsúlyozta. Zsoldos Attila akadémikus (MTA BTK TTI) elnöki zárszavában röviden összefoglalta a konferencia tapasztalatait. Kiemelte, hogy nem lát nagy eltérést a történész és

a levéltáros között, mivel társszakmákról van szó. A konferenciát hasznosnak és jónak

értékelte, mivel a két intézmény között az együttműködés lehetősége megteremtődött,

és a maguk részéről a közös munkához készek minden szakmai segítséget megadni. Garadnai Zoltán