Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - HÍREK - Beszámoló a „történettudomány és levéltárak” konferenciáról (Garadnai Zoltán)
Hírek 89 BESZÁMOLÓ „A TÖRTÉNETTUDOMÁNY ÉS LEVÉLTÁRAK” KONFERENCIÁRÓL 2013. április 16. 2013. április 16-án a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és a Magyar Tudományos Akadémia BTK Történettudományi Intézet közös szervezésben tudományos konferenciát tartott. A nagyszámú érdeklődőt vonzó rendezvény fő célját rövid kö- szöntőjében Fodor Pál főigazgató (MTA BTK TTI) a véleménycserében, a kritikai szemlélet megfogalmazásában, vagyis a vitatkozás vágyában fogalmazta meg, mivel a szakmai kérdésekbe – pl. a kilencvenes évek megítélésében – még nem volt érdemi szakmai tisztító vita Magyarországon. Személyes érzéseinek is hangot adva hangsúlyozta, hogy tapasztalatai szerint az archívumok fogva tartanak, és bőkezű adakozóként nem gúzsba kötik a látogatót, hanem megmozgatják az ember fantáziáját: „a levéltár nemhogy akadályoz, hanem szárnyakat ad, miközben minden szakirodalomnál közelebb hoz az ember volt múltjához, annak igazi valóságához”. Meglátása szerint a levéltárak a múlt megismerésére az összefüggések feltárására ösztönöznek. Mikó Zsuzsanna főigazgató (MNL OL), csatlakozva Fodor Pál gondolatébresztő mondataihoz, a levéltárosok és történészek közötti párbeszéd jelentőségét hangsúlyozta. Az „Archivum Regnitől az e-Levéltárig” című előadásában röviden ismertette a levéltári szakma változásainak főbb szakaszait, és a hangsúlyt azoknak az elvárásoknak a bemutatására helyezte, amelyek a történészek, az állampolgárok és a közigazgatás szereplői részéről a levéltárosok előtt állnak. Mikó Zsuzsanna kiemelte, hogy a levéltárak törté- netében a feladatok eltérő súllyal jelentek meg. A kezdetekben az őrzés volt a legfontosabb feladat, ami fokozatosan kibővült, és a két világháború között a tudományos tevékenység szerepe erősödött meg. 1945 után a közigazgatási funkcióra helyeződött a hangsúly, majd az 1990-es rendszerváltozás után, a jogszabályi háttér változásának kö- szönhetően, az iratok kutathatóságának kérdése került a figyelem középpontjába. A levéltári szakmában lényeges változást jelentett a kulturális kormányzat által 2006–2007ben kezdeményezett ún. szolgáltató levéltár elve, ami kiindulást ad napjaink munkájához. A hosszú távú tervezés jelentősége felértékelődött, és a Magyar Nemzeti Levéltár koncepciójában a nyitottság, együttműködés igénye központi kérdéssé vált, miközben új formák (pl. DVD, multimédia) megjelenése segítik a feldolgozást. A kilencvenes évektől egyre nagyobb jelentőségűvé váló digitalizálás és az interneten keresztül elérhető adatbázisok teszik könnyebbé a kutatást. A nyitott levéltárak egy új helyzetet eredmé- nyeztek, és az új nemzedék megjelenésével a kutatások szerepe megnövekedett, az állampolgárok számára a levéltár megismertetése egyre nagyobb szerepet kap. A két intézmény – az Akadémia és a Levéltár – közötti együttműködésben a fő cél, hogy együtt tudjunk részt venni a kutatásokban, a tudományos munkában. Kiemelte azt is, hogy a levéltári raktárakban egyre kevesebb a hely, és egyre nagyobb az iratértékelés
