Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - WENCZ BALÁZS: Az MKP tömegszervezetekkel kapcsolatos politikája Komárom-Esztergom Vármegyében 1945-1948 között
Wencz Balázs 72 csoportjai (Esztergom, Komárom, Dorog, Tokod, Nyergesújfalu, Tata és Tatabánya) által választott elektorok 24 közül háromnak mindenképpen kommunistának kellett lennie, míg a másik három esetében a megosztás taktikájának sikeres alkalmazásával véghez tudták vinni azt, hogy a kérdés végkifejlete számukra kedvezően alakult. A kiskereskedők esetében pedig leszögezték: „Itt is meg fogjuk találni a módját, hogy áttörjük a szociáldemokrata párt bázisát.” 25 Zárásként pedig megállapították, hogy miután a szakszervezeti mozgalmuk jelentős előrelépésen van túl, remény mutatkozott arra, hogy mindez megfelelő eredménnyel is jár majd. A következő fontos feladat az országgyűlé- si választások előkészítése illetve a megfelelő színvonalú kampány végrehajtása során hárult a szakszervezetekre. Ennek érdekében öttagú választási bizottságot hoztak létre, melynek vezetői július folyamán végigjárták a vármegye összes üzemeit ahol választási bizottságokat alakítottak, illetve a vármegyei akcióprogramokon kívül helyi terveket is kidolgoztak. 26 Ezzel komoly sikereket értek el többek között Annavölgyön, Nyergesújfalun és Szomoron is. Ellenben Tatabányán, ahol rengeteg akcióprogramot hajtottak végre, elsősorban a „személyi agitáció elhanyagolása miatt” mindez nem vezetett eredményre. Külön kiemelték még azt is, hogy: „A dorogi elvtársak nem csak Dorogon, hanem a környező községekben is fejtettek ki jó munkát. Egy 25 tagú csoport állandóan jó bányaagitációt fejtett ki a környező községekben.” 27 Az 1947-es esztendő eseményeit összegző vármegyei titkári jelentésben a szakszervezetekkel kapcsolatban megállapították, hogy 1946-hoz képest ezen a téren is jelentős előrelépés következett be. Mindez számokban kifejezve azt jelentette, hogy a szakmai szervezetek száma 115-ről 127-re, míg a FÉKOSZ (Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége) szervezetek száma 29-ről 49-re emelkedett. Ráadásul a szakmai szervezetek és kommunista párt közötti kapcsolatokat is „megjavították” azáltal, hogy vármegyei és városi viszonylatban szakszervezeti bizottságokat alakítottak. Megemlítették továbbá a 13 szakmaközi bizottsá- got is, melyek közül az esztergomi és a nyergesújfalui végzett kiemelkedő munkát. A megfelelő káderképzés érdekében szemináriumokat indítottak a szervezetek jelentős részében, ennek azonban negatívumaira is rámutattak, ugyanis ezeket kevesen látogatták. Az üzemi bizottságok tekintetében arról számoltak be, hogy a nyergesújfalui VISCOSA gyár szervezete kitűnő eredményeket ért el ezen a téren, ugyanis sikeresen véghezvitték a szociáldemokrata többségű üzemi bizottság leváltását. 28 Negatív példaként jelentek meg a bányász szakszervezetek, melyek a viszonylag nagy létszámuk ellenére sem értek el kiemelkedő eredményeket. Az UFOSZ (Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége) tekintetében viszont elégedetten számoltak be arról, hogy a vármegye 11 701 földhözjuttatottjából 1 750 volt a szervezet tagjainak a száma. Fontos adatként jelenik meg az, hogy a vármegye 51 községében lévő helyi szervezet vezető- sége immár többségében a kommunista párt tagjai közé sorolhatók. A fentiekben már említett 49 FÉKOSZ szervezetet szintén hasznosnak tartották, különösen azért mert a vezetőségének 65%-a szintén a kommunista párt tagjainak számát gyarapította. Az 1948-as év első felében a szakszervezetekkel kapcsolatos politika kulcskérdése a kollektív szerződés volt, mellyel nem is volt különösebb probléma, különösen azokon a 24 Az elektorok voltak hivatottak megválasztani a titkárt. 25 MNL KEML XXXV23/20. 46. p., 117. 26 Uo. 56. 27 Uo. 62 – 63. 28 Uo. 116 – 117.
