Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - SZILÁGYI ADRIENN: Egy maradványuradalom birtokigazgatása a családgyűlési jegyzőkönyvek tükrében

Egy maradványuradalom birtokigazgatása a családgyűlési jegyzőkönyvek tükrében 61 A közös igazgató tisztségének szükségességét az 1826. évi családgyűlés alkalmával

Omaszta Zsigmond vetette fel.

20 Omaszta a családgyűlések működésére vonatkozóan

húsz pontos javaslattal állt elő. Ekkor, többek között, vázolta, hogy a közbirtokos uraságok többségének távolléte miatt a közös tiszteknek sokszor várniuk kell a döntésekre, épp ezért szükséges lenne egy birtokost olyan hatáskörrel felruházni, amely lehető-

vé tenné, hogy mind a közigazgatási, mind a gazdálkodásbeli kérdésekben utasítást adjon a közös tiszteknek, elkerülve ezzel a közbirtokosok határozatainak állandó bevárá-

sát és a döntéshozatal elhúzódását. Javaslatának elfogadását követően gr. Eszterházy

Mihály elnöklése alatt Stachó Jánost és Szombathelyi Antal fiskálist bízták meg az indítvány további kidolgozásával. A döntés ellenben majd csak 1832-ben született meg és a birtokosok bizodalmát élvező s a vármegyében élő gr. Bolza Józsefet választották

meg közös igazgatónak; instrukcióinak elkészítésére pedig közös ügyészt rendeltek

ki.

21 Ettől kezdve a családgyűléseket a közös igazgató hívta össze és vezényelte le, illetve utasította, ellenőrizte a közös tiszteket. Mivel ezt a tisztséget a családgyűlések felosztásig viselte gr. Bolza József, így a családgyűlés első és egyben egyetlen közös igazgatója volt. Az 1845. évtől viszont több alkalommal gyengélkedett, ekkor Csepcsányi Tamás közbirtokos helyettesítette és ö elnökölt a családgyűléseken.

22 b) Közös uradalmi fiskális Az uradalmi fiskális a perek vitelét és az úriszék lefolytatását felügyelte. A hatáskörét a

birtokosok, illetve a családgyűlés irányítása alatt gyakorolta. A család két ügyészi állást

tartott fenn: az egyiket Pesten, a másikat pedig a birtokok helyszínén, azaz Békés vármegyében. Omaszta Zsigmond 1826. évben előadott javaslatából kiderül,

23 hogy a kö-

zös uradalom fennállásától kezdve 24 esztendeig mind a jogi, mind a gazdasági állapotokra külön személyek felügyeltek, de a javaslattétel előtti esztendőkben a két hivatal

összeolvadt. A közös fiskális feladatának számított az uradalom jussainak fenntartása,

a gyűléseken való részvétel, az úriszék megszervezése, az egyes uradalmak befolyásával

a jobbágyok irányítása, az uradalom ellen folytatott perek során a védelem segítése,

közös jövedelmekről való beszámoló készítése, akár jogi, akár gazdaságbeli ügyekben

való intézkedés, továbbá az előforduló sürgős esetekben a közös igazgatótól kapott

felhatalmazás birtokában való eljárás. Ezen a gyűlésen a közös fiskálisra tett javaslatot 20 MNL OL P418 A. I. 14. 1826. július 25–28./14. KARÁCSONYI JÁNOS: i. m. III/191–192.; HÉJJA JULIANNA ERIKA: Békés vármegye archontológiája, (1699) 1715–1950. Főispánok és alispánok. Szerk. ERDÉSZ ÁDÁM. Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2002. (Közlemények Békés megye és környéke történetéből, 8.) 161–163.; Omaszta Zsigmond (Csaba, 1801. – Csaba,1867.) nemességét Trencsén megye bizonyságlevele alapján

1832-ben hirdette ki a megye előtt. A hivatali pályafutását Békés vármegyei kancellistaként kezdte. Ügyvé-

di oklevelét 1820-ban szerezte meg Pesten, és már ebben az évben kihirdették Békés vármegyében. Ügyész (1821), szarvasi uradalmi ügyész (1826), a csabai uradalom (1830–1831), majd a csabai és szarvasi

uradalmi ügyésze (1834). 1839-ben ideiglenes jelleggel gr. Stockhammer Karolina és Zsófia javainak zárgondnoki tisztét ruházták rá. 21 MNL OL P418 A. I. 14. 1832. október 2./3. II. pontja 22 MNL OL P418 A. I. 14. 1845. június 5./9. Az igazgatót természetesen a birtokosok vonhatták felelősségre, egy esettől eltekintve azonban nem érte panasz a direktor munkáját. 1845-ben Boczkó Dániel, gr.

Stockhammer Hermann megbízott képviselője tett panaszt, miszerint a közös igazgató 4000 forintot

adott az 1843. évi tisztújítás támogatására. Nehezményezte a pénz helytelen felhasználását, és javasolta,

hogy a családgyűlés döntsön a pénzek felhasználásáról, és korlátozzák a közös igazgató hatáskörét. A családgyűlés viszont védelmébe vette az közös igazgatót. 23 MNL OL P 418 A. I. 14. 1826. július 25–28./14.