Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - SZILÁGYI ADRIENN: Egy maradványuradalom birtokigazgatása a családgyűlési jegyzőkönyvek tükrében
Szilágyi Adrienn 56 nak adta el. Mindez még mindig nem volt elegendő ahhoz, hogy adósságaiból kilábaljon, így az 1801. évben kénytelen volt a fennmaradt részt, Csaba községet is zálogba adni évi járadék fejében. A megállapított zálogpénzt a Károlyi és Stockhammer család fizette ki, annak ellenére, hogy a terhek kiegyenlítését a többi családtag közötti arányos vállalás által tervezték. 3 A csabai ráta Stockhammer, Károlyi és Wenckheim családok közötti megoszlá- sának köszönhetően továbbra is fennmaradt a közös tanácskozások rendszere, segítve a családok közötti egyeztetést, felügyelve a további felosztásokat. A családok közötti kapcsolattartás mellett a tanácskozás a csabai uradalom irányítását, ügyvitelét, a közös perek vitelét, a befutó keresetek megválaszolását, az úriszék megtartását, a haszonvételek, árendák kiszabását, behajtását is intézte. A közös egyeztetés szükséges elemeként pedig a családgyűlések rendszabása, adminisztrációja is kialakult, sőt közös tisztségek keletkeztek az évtizedek során. Az 1798. évi nagy felosztás után a családgyűlés számára a legnagyobb kihívást az örökségből részesülő Stockhammer család Békés vármegyei birtokrészeinek bírói zár alá vétele, és annak elidegenítése jelentette, hiszen a família birtokainak „családon belül” tartása több családgyűlés összehívását is megkívánta. A Harruckern örökösök, ahogyan 1798-ban a Siskovics részek famílián belüli megőrzé- séért küzdöttek, úgy az 1828. évtől újra azon fáradoztak, hogy a vagyoni bukás szélére jutott családtag birtokrészei a többi örökös tulajdonába kerüljenek. Stockhammer Ferenc fia, Ferdinánd ugyanis olyan nagy adósságba keveredett, hogy kénytelen volt bejelenteni birtokainak elidegenítését. Az örökösök természetesen ellene voltak az eladásnak, és – Békés vármegye egyetértésével – csak a vagyoni zárlat elrendelését helyeselték. A vármegye és a família intézkedései viszont egyaránt kevésnek bizonyultak Stockhammer vagyonának megmentésére. Az eladást gátló rendelkezések következésképp csak rövid időre tudták elodázni a későbbi kiárusítást, így 1834-ben Stockhammer kénytelen volt eladni öcsödi, kondorosi és csabai birtokait. A vevők kö- zött természetesen a család is jelentkezett, de elegendő pénz és nagyobb összegű kölcsön hiányában nem volt képes az eladandó birtokrészek megvásárlására. A família, ahogyan 1834-ben, úgy 1839-ben Stockhammer Ferdinánd következő birtokeladásánál is tétlen maradt, így a gyomai birtokrész eladására került sor. 4 A családgyűlés működésének forrása – családgyűlési jegyzőkönyvek A Harruckern örökösök közös családgyűléseinek jegyzőkönyvei következésképp leginkább a csabai rátáról nyújtanak információt, hiszen a gyulai, békési uradalomról a Wenckheim, a szentesiről a Károlyi, a szarvasiról pedig a Stockhammer család iratanyagán belül kereshető hasonló forrás. A jegyzőkönyvek a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár Károlyi család nemzetségi levéltárának iratanyagán belül kutathatók. 5 Nem véletlenül, hiszen az 1853. évi utolsó családgyűlés alkalmával határoztak arról, hogy az eddig gondosan őrzött családi iratok a Károlyi család pesti levéltárába ke- 3 ÉBLE GÁBOR: A Harruckern és a Károlyi család, Budapest, 1895. 77. A zálogba adó grófnőnek a halála után a birtokot az 1816. évben a Stockhammer és Károlyi család egyenlő részben osztotta meg. 4 KARÁCSONYI JÁNOS: i. m. I. 275. Az öcsödi részt br. Podmaniczky, a kondorosit Stockhammer felesége, Stockhammer Johanna, a csabait pedig Csepcsányi Tamás, Szombathelyi Antal, Beliczay József és Bodroghy Pap József vette meg. Gyoma Szitányi Ulmann Franciska, illetve férje Wodianer Móric tulajdonába került. 5 MNL OL P 418 Harruckern család A. I. 14. d. és A. I. 56. d.
