Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - VÖRÖS GÉZA: Az állambiztonság hálózaton kívüli információszerző technikái
Vörös Géza 24 A politikai rendőrség nyilvántartása két rendszerből tevődött össze: az egyik a hálózati, a másik az operatív nyilvántartás volt. 36 Ezek olyan titkos nyomozati eszközök voltak, amelyek a bizalmas nyomozás során keletkezett információkat összegyűjtve rendszerezték, tárolták, és kérésre adatszolgáltatással segítették az állambiztonsági munkát. A hálózati nyilvántartás tartalmazta az állambiztonsági szervek által foglalkoztatott, pihentetett, kizárt titkos segítőtársakra, valamint azok kapcsolataira vonatkozó adatokat. Az operatív nyilvántartásban a korabeli jogszabályok alapján az állam és emberiség ellen, a társadalmi és gazdasági rend ellen elkövetett bűncselekmények elkövetőinek, a bizalmas nyomozás vagy körözés alatt álló személyeknek, illetve a politikai vagy állambiztonsági szempontból fontos objektumoknak az adatait helyezték el. A politikai rendőrség a fennálló rendszerrel szemben ellenséges tevékenységgel gyanúsított személyek adatait alap- vagy kutatónyilvántartásba helyezte, attól függően, hogy mennyire ítélte veszélyesnek őket. Az egyházi személyek közül alapnyilvántartásba helyezte azokat, akik a korabeli jogszabályok által ellenségesnek ítélt tevékenységet folytatnak, „ilyen tevékenységet folytató külföldi kapcsolattal rendelkeznek, továbbá, akik illegális vallási csoportosulásokat szerveznek, tá- mogatnak, akik a vallásos, ideológiai meggyőződést ellenséges tevékenységre igyekeznek felhasználni, valamint az illegális vallási szekták vezetőit”. 37 Az állambiztonság kutatónyilvántartásba vette „a feloszlatott női- és férfi szerzetesrendek, illegális vallási szekták tagjai közül azokat, akik aktív szervező tevékenységet fejtenek ki”. 38 A környezettanulmány és az operatív megfigyelés A környezettanulmányozás során az operatív tiszt igyekezett a célszemélyre vonatkozóan minél több információt összegyűjteni annak életkörülményiről, politikai vagy emberi magatartásáról. Elkészítéséhez megkérdezhették a házfelügyelőt, a lakóbizottsági elnököt, a munkahelyén vállalt vezetőket, vagy bármelyik hálózati személyt, hivatalos, illetve társadalmi kapcsolatot. 1957-ben a Szabadegyházak Tanácsa kizárta az adventista egyház sorai közül a Nagy Gyula vezette csoportot, amely Fundamentalista Reformációs Misszió néven önállóan működött tovább. Mivel az állambiztonság kevés információval rendelkezett az engedély nélküli összejövetelekről, a közösség már ismert vezetőinek priorálását – vagyis adataiknak az operatív nyilvántartásból történő lekérdezését – követően környezettanulmányt készített róluk, hogy bővebb információval rendelkezzenek személyükről a titkos nyomozás során. 39 A környezettanulmány a célszemély életvitelének felderítésében nyújtott segítséget ahhoz, hogy ha szükségesnek mutatkozott, akkor hétköznapjait (merre járt, kivel találkozott, hogyan közlekedett, mikor érkezett haza stb.) megfigyelhessék. Az operatív megfigyelésről jelentést ké- szítettek, amely tartalmazta a megfigyelt személy és kapcsolatainak találkozásait, ha fontosnak tűnt, akkor az arról készített fénykép- és filmfelvételeket is. 40 Az állambiztonság nemegyszer volt kénytelen megbízható állampolgárok lakásait átmenetileg igénybe venni a tervezett megfigyelés idejére. 1968-ban a feloszlatott Jézus Szíve Népleá- nyok női szerzetesrend egyik vezetőjét vonta megfigyelés alá a Csongrád megyei Rendőrfőkapitányság III/III. alosztálya. Az öt napig, reggel fél kilenctől délután négyig tartó megfigyelésre a célszeméllyel szemközti épület egyik lakójának otthonát használták fel. Az operatív tisztek a megfigyelést a szerzetesnő „lakókörnyezete előtt legalizációként a polgári védelmi szerv igazolványát” felhasználva végezték. 41 36 ÁBTL 4.1. A-3103. 19 – 22. L AKATOS – M ULIK , 1988. 37 Á BTL 4.1. A3103. 23. L AKATOS – M ULIK , 1988. 38 ÁBTL 4.1. A-3103. 25. L AKATOS – M ULIK , 1988. 39 ÁBTL 3.1.5. O-10135. 38. Összefoglaló jelentés, 1958. szeptember 23. 40 ÁBTL 4.1. A-3103. 30. L AKATOS – M ULIK , 1988. 41 ÁBTL 3.1.5. O-13273/1. 144–146. Figyelési tervezet „Orgona” fn. [fedőnevű] személyről, 1968. február 21.
