Levéltári Szemle, 63. (2013)

Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - KILÁTÓ - KÖCZE LÁSZLÓ: Gazdasági archívumok az Egyesült Államokban: a Baker könyvtár

Köcze László 26 tehát hamar felismerték azt, hogy a tudományterület műveléséhez elengedhetetlen a

megfelelő szintű vállalati dokumentáció léte is, a társaság tevékenysége azonban elsődlegesen a vállalkozástörténet, mint akadémiai diszciplina elismertetésére fókuszált, és

csak ennek részeként kaptak több-kevesebb figyelmet a gazdasági levéltárakat érintő

kérdések. (A Társaság folyóirata a Bulletin of the Business Historical Society rendszeresen közölt gazdasági iratokkal foglalkozó általános tájékoztatókat, illetve a pusztulástól

megmentett gyűjteményekről szóló ismertetéseket). Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Könyvtár nem szűkítette le a gazdasági élet dokumentálását kizárólag a vállalatok irataira, hanem jóval tágabb keretek között mozgott: magában foglalta a könyvé-

szeti anyagok gyűjtésén át a tulajdonos családok, a különböző szervezetek iratanyagáig

bezárólag egy sokkal szélesebb spektrumot. A Baker Könyvtár szempontjából (is) igen-igen ambiciózus, de legalább annyira

kiforratlan terv a harmincas évek elejére egy sok szempontból áttekinthetetlen, kaotikus gyűjteményt eredményezett, amelyen érdemi változást Arthur H. Cole kurátori kinevezése jelentett. A vállalkozástörténettel foglalkozó Cole munkája néhány év után

már több eredményt is hozott, mégpedig az iratok feldolgozása és rendezése

4 mellett fokozatosan kialakult egy jóval strukturáltabb gyűjteményépítési koncepció. Az Egyesült Államok területének egésze helyett elsődlegesen New England régiójára, illetve a

régiót meghatározó ipari ágazatok vállalataira helyezték a hangsúlyt, ugyanakkor a viszonylag jobban dokumentált iparágak esetében (például a textilipari cégeknél) az iratbegyűjtésnél már jóval differenciáltabban kezelték az egyes vállalatok iratait, és megpróbáltak a korai, vagy a kevésbé dokumentált időszakokra fókuszálni. A modern nagyvállalatok, illetve a modern ügyvitel megjelenése – szemben a korábbi időszakokkal – hatalmas mennyiségű iratanyagot generált, a Könyvtár azonban ekkoriban nem

vállalta fel az ezzel járó fundamentális kérdéseket feszegető feladatokat, így a begyűjtésnél 1890 körül húzták meg azt a koncepcionális időhatárt, amelyen túl már jóval

szelektívebben fogadták be az iratokat.

5 A Baker Library első éveinek tapasztalata alapján nemcsak földrajzilag módosultak a gyűjtőköri alapok, hanem jelentős változások következtek be a vállalatok felé kifejtett propagandában is. Míg korábban elsődlegesen az iratok átadása állt a két intézmény tevékenységének homlokterében, addig idővel egyre inkább eltolódott a hangsúly a vállalati levéltárak felállítása és működtetése felé.

6 A bostoni intézmény őrizeté-

be került jelentős mennyiségű iratanyag elhelyezésének kérdésén túl, a BHS arra alapozta a vállalati levéltárak szerepét, hogy a cégek – megfelelő felvilágosítás mellett – 4 Aktív gazdaságtörténészként Cole az iratok rendezésénél a tárgyi csoportosítást ajánlotta (igazgatási,

pénzügy-számviteli, beszerzési, termelési, értékesítési iratok és a levelezés). A feldolgozás részleteiről lásd

COLE, ARTHUR H.: Business Manuscripts: Collection, Handling and Cataloging. The Library Quarterly, Vol. 8. No. 1. (Januar 1938) 104–114. 5 Az iratok begyűjtésénél – számos esetben – a Business School oktatóinak érdeklődését is figyelembe vették. Uo. 97. 6 Ralph Hower a Harvard oktatójának témába vágó tanulmánya 1937-ben jelent meg a Business Historical Society folyóiratában, majd pár évvel később önálló kiadványként is megjelentette a Társaság, mintegy a

vállalatoknak nyújtott tájékoztatóként, hogy miért és hogyan kell(ene) a cégeknek megőrizniük irataikat.

Ez volt az első szisztematikus kísérlet a maradandónak tekintett, vállalati szinten keletkezett iratok számbavételére. (HOWER, RALPH M.: The Preservation of Business Records. Bulletin of the Business Historical Society, Vol. 11. No. 3–4. (Nov. 1937) 37–61.)