Levéltári Szemle, 63. (2013)
Levéltári Szemle, 63. (2013) 3. szám - FAZEKAS ISTVÁN: Mi a hungarika? A magyar vonatkozású levéltári iratok, különös tekintettel a hajdani Monarchiára - SZ. SIMON ÉVA: A Törökországban őrzött magyar vonatkozású iratok múltja, jelene és jövője
Sz. Simon Éva 16 közel, az Aranyszarv-öböl túloldalára áttelepített levéltár megközelítése – bizton állíthatom –, hogy az ottani forgalomban sokkal nehezebb, mint a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának óbudai épületéé. Ami azonban még ennél a kényelmetlenségnél is súlyosabb problémát jelenthet, hogy az új levéltár területe a Kağıthane negyedben, azaz a régi papírmalmok helyén épült, vizekben gazdag és áradásoktól sem mentes területen. Az épület vizesedése tehát szinte elkerülhetetlennek látszik. A félelmeket mutatja, hogy az egyik isztambuli egyetem dékánja, a Magyarországon is ismert Feridun Emecen professzor még azt is felvetette, hogy „A történelmi félszigeten (a régi városközpont, a Szeráj közelében) egy másik, vízzel nem érintkező helyet kellene kiválasztani” az új levéltár számára. 3 Az építkezést a történésztársadalom nem csak a most élesedő politikai küzdelmek hevében, hanem a kezdetektől ellenezte, azzal érvelve, hogy nem csupán az oszmán történelem, hanem további több mint 30 ország történeti forrásai kerülhetnek így veszélybe. Anélkül, hogy a kissé túlfűtöttnek tűnő vitában állást foglalnék, mindenképp szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ezek közé a dokumentumok közé tartozik a magyar vonatkozású forrásanyag is. Mostantól a Kağıthanéban álló új Oszmán Levéltár őrzi Magyarország 150 éves hódoltságának, tehát a 16–17. század történetének oszmán–magyar politika- és hadtörténetére, a hódolt Magyarország gazdaság- és birtoktörténetére, továbbá a következő időszakok emigrációinak történetére vonatkozó, sok esetben hiánypótló forrásanyagot, de itt találhatók az államaink közötti 19–20. szá- zadi (a Török Köztársaság kora előtti) gazdasági és külkapcsolatok történetének fontos és értékes forrásai is. 4 A jelenlegi helyzet rövid vázolása után dolgozatom második felében a fent emlí- tett magyar vonatkozású forrásanyag kutatásának korábbi gyakorlatát, aktuális feladatait, a törökországi hungarika-anyag feltárása és itthoni feldolgozása körüli problémákat szeretném bemutatni. Kezdjük az elsővel, a törökországi hungarika-kutatások eddigi rövid történetével. A gazdag forrásanyag és a 20. század elejéig visszanyúló török–magyar levéltári kapcsolatok 5 ellenére Törökország mindig a hungarika-kutatás talán legnehezebb terü- lete volt, és ezt a változó, a kutatást könnyítő szabályok ellenére – a digitális technika és modern állományvédelem által biztosított új lehetőségek küszöbén – jelenleg is elmondhatjuk. A korábbi időszakra vonatkozóan ezt bizonyítják a statisztikai adatok. A magyar levéltári politika „hungarikázás” szempontjából legaktívabb időszakában, az 1980-as években, amikor a külföldi levéltári kutatások általában szervezettebbé és tudatosabbá váltak, a törökországi eredmények nagyon szerények maradtak. Míg egy év- 3 http://www.zaman.com.tr/pazar_tarihciler-yeni-arsiv-binasi-icin-istemezuk-diyor_2060253.html (Letöltés ideje: 2013.06.06.) 4 A köztársasági időszak levéltára ( Cumhuriyet Arşivi ) az oszm án korszakétól elválasztva, Ankarában találh ató. 5 Kutatási célból hivatalos úton első ízben 1907 és 1911 között Karácson Imre volt az oszmán főváro sban, a magyar kultuszkormányzat megbízásából. Ottani működése nemcsak a magyar vonatkozású forr á- sok feltárá sa és közreadása miatt volt jelentős. A török kormány Karácson hatására kezdte meg a levéltári dokumentumok összegyűjtését és rendezését. Őt követően Fekete Lajos járt Isztambulban hivatalos kut atóúton 1924ben. Karácson életrajzára és isztambuli működésér e vonatkozóan lásd F ODOR P ÁL : Karácson Imre (születésének 125. évfordulóján) Keletkutatás , 1989. tavasz 109 – 114.; Fekete 1924. évi útjáról: S Z . S IMON É VA : Isztambuli közgyűjtemények az I. világháború után (Fekete Lajos jelentései 1924ből). Keletk utatás, 2 002. ősz – 2006. ősz. 215 – 228.; Karácson működése előtti oszmán levéltári rendszerre: F EKETE : i. m. 38.
