Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - Közgyűjteményi összefogással a szakmai megújulás reményében, beszélgetés KENYERES ISTVÁNNAL, az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma elnökével (Horváth J. András)

Horváth J. András beszélgetése Kenyeres Istvánnal Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást? Kenyeres István: Ez az új feladat nem csak az én, de úgy vélem sokunk számára nagy kihívást jelent. Korábban nem voltam NKA-kurátori tag, míg a kollégiumban vannak olyanok, akiknek már van ilyesfajta előélete. Nagy lehetőségként fogom fel, hogy az egész közgyűjteményi területet valahogy megerősítsük. Váltig állítom, hogy ez a három terület csak együtt képes igazán érdekérvényesítésre. Ha hárman három irányba húzunk, annak nem lesz igazán jó vége. Ez az egyik dolog. A másik: ha a szakmai célokat nézzük, a levéltárak ebben az egész rendszerben jól megtalálhatják a helyüket, s a szakmai prioritásnak megfelelő pályázatok továbbra is rendelkezésre állnak majd. Külön kiemelném még, hogy sikerült visszakapni a könyvkiadási jogot, amit fontos lépésnek tartok. Készül továbbá az én javaslatomra egy közgyűjteményi portál is, ami ezeket a célokat próbálja majd együttesen szolgálni. Fontosnak vélem ugyanis, hogy legyen egy olyan közös felületünk, ahol egymás projektjeit is szemlélhetjük, s látja az NKA is, hogy mit támogatott. Bízom benne, hogy egy idő után már természetes lesz, hogy valaki — mondjuk - ezt a közgyűjteményi portált használja alaptájékozódásként, ha bármely közgyűjteménytől információhoz szeretne jutni. Azt gondolom, hogy ez egy új és innovatív dolog. Fontos azonban kiemelni még, hogy azért az NKA továbbra is forrásokat kíván biztosítani az Ithaka, illetve az ilyenszerű programok számára. Ezek mennek tovább? Kenyeres István: Persze, az új szervezet nem jelenti feltétlenül azt, hogy lemondunk a régi programokról. Az Ithaka-program indokolt, s ezúton is kérem a levéltárakat, hogy próbáljanak megfelelően előkészített pályázatokkal jelentkezni, azt az NKA támogatni fogja. Erre a hungarika kutatási pályázatokat jól föl lehet használni. S ami új dolog, s most akarjuk elindítani, az kifejezetten az NKA vezetőségének kérése. Ez pedig, hogy a közgyűjteményi területnek legyen egyfajta célzott vezetőképzése, méghozzá célzott külföldi tanulmányutak lebonyolítására kaptunk felkérést és támogatást. Ennek célja, hogy a hazai intézményvezetők nemzetközi szinten legyenek tájékozottak, közvetlen információkkal rendelkezzenek. Lássák, hogyan is néz ki közelről a sokszor hivatkozott nyugati bestpractices, mit is jelent odakint egy kulturális intézmény irányítása, tehát a gazdálkodás, a kulturális menedzsment, a bevételek kezelése, közönségkapcsolatok, stb. témakörökben. Vagyis legyen mód, hogy eltanuljuk azokat a jó gyakorlatokat, amelyeknek lehet hazánkban létjogosultsága. Ezt is meg szeretné finanszírozni az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma. Lazán kapcsolódik ide, de fölvetem: jó lenne támogatást biztosítani a levéltári módszertani alapmunkák közzétételére. Egyedülállóak vagyunk abban, hogy sok évtized múltán sem férhetők hozzá magyar nyelven. Mi erről a véleményed? Kenyeres István: Amikor arról beszéltem, hogy szükség van a szakmai-módszertani megújulásra, aminek része, hogy eltanuljuk a másik területtől, ami jó, ez nemcsak egyfajta vezetőképzést, hanem, ha úgy tetszik, módszertani újraalapozást is jelent. A vezetők felelőssége kiemelkedő és hangsúlyos, s a megújulás részeként feltétlenül támogatandó célnak tartom az elmélyedést a levéltárelméleti tanulmányokban. Úgy fogjuk kiírni a könyvkiadási pályázatot, hogy legyen kifejezetten módszertani-szakmai pályázási lehetőség is. Hangsúlyozom, hogy minden területen várom az innovatív ötleteket és javaslatokat. Velem lehet beszélni, s azt szeretném, hogy ne azért keressenek meg, hogy elintézzem ezt vagy amazt a pályázatot, hanem, hogy eredeti, az egész szakma megújulását szolgáló ötletekkel, projektekkel bombázzanak a kollégák. Ezekben az esetekben mindig partnerek leszünk. Köszönöm a beszélgetést. 14