Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - BlLKEI IRÉN: 16-18. századi polgári perek a Zala megyei levéltárban

16-18. századi polgári perek a Zala megyei levéltárban A £ iratanyag forrásértéke A továbbiakban tekintsük át a fentiekben bemutatott iratanyag forrásértékét. Az iratok jogtörténeti forrásértékével kompetencia hiányában nem feladata a tanulmánynak foglalkozni. A Zala Megyei Levéltár 17. századi iratanyaga meglehetősen szűkös. A vármegyei közgyűlési jegyzőkönyveken kívül csak peres iratok maradtak fenn, ezért minden új adat nagyon fontos Zala megye 17. századi történetének megismeréséhez. Turbuly Éva a megyegyűlési, 1611—1655. közötti regeszták közlése kapcsán röviden ismertette az 1596 és 1716 között a török veszély miatt közigazgatásilag összevont Zala és Somogy megye helyzetét.

1

9 Degré Alajos már idézett munkájában pedig jellemezte az adott korszak közigazgatásának átalakulását.

2

0 A polgári perekből kiegészíthetek a megyei közgyűlések illetve sedriák időpontjai és helyei. Pontosíthatók a megyei tisztviselők hivatalviselési adatai.

2

1 Az archontológiai adatok más területeken is bővíthetők, a perekben számos egyházi személy és még több katona (várkapitányok, zsoldosok stb.) szerepel. Ez utóbbiak összegyűjtése és értékelése más tanulmány(ok) feladata lehet. Megismerhető a perlekedők társadalmi, vagyoni helyzete, a megye középbirtokos nemesi családjainak kapcsolatrendszere, kontinuitása, a hivatalvállaló famíliák változása. Mindegyikre számtalan adatot idézhetnénk. A peres iratok kimerítheteden forrásai a mindennapi életre és a korszak anyagi kultúrájára vonatkozó adatoknak, így a mikrotörténeti kutatásoknak. Néhány, a korra jellemző adat: Pl. 1610. fasc. 1. nr. 4. — Körösi Orbán és Kővágóőrsi Kapucsi János perlik Tóti Lengyel Jánost, mert szenátorai kiemeltek és elvittek egy Szigligetnél a Balatonba süllyedt hajót (navispraesidiarius). Pl. 1648. fasc. 7. nr. 4. - Somogyi János, a pápai vár vajdája perli Akai János sümegi várkapitányt, mert egy Mehmet nevű török fogoly őrzéséért pénzt kapott, de mégis elengedte. Fontos művelődéstörténeti adatot őrzött meg egy 1698. évi egyébként szokványos violentialis per (fasc. 18. nr. 2.) Csapodi István lövői kapitány perli fán István lövői postamestert {magisterpostáé), mert az lekaszáltatta zalamindszenti rétjét. Valószínűleg ez az első adat a Zalalövőn a 18. századból ismert postás-dinasztiára, a Ján családra.

2

2 Fontos forrásai lehetnek a polgári perek a magyar nyelvtörténet kutatásának. A szolgabírák előtt felvett panaszos iratok nagy része magyar nyelvű, már a 17. század elejétől. Ezen iratok formulái sokszor úgy néznek ki, mint amit szó szerint fordítottak latinból. Pl. 1634. fasc. 3. nr. 1. - Gyulafi Kristóf csobánci várkapitány perli Tóti Lengyel Jánost, mert jobbágyai megverték az ő jobbágyait. „Panaszolkodik énnekem Puserffy Mihálynak, Somogy vármegyének fő szolgabírójának az nemzetes és nagyságos Ráthoty Gyulaffy Cristoph uram... nem tudatik, micsoda vakmerőségből indíttatván... stb." - ez pontos fordítása a szintén hiteleshelyi hatalmaskodási oklevelekből ismert nescitur unde motus kifejezésnek. » TURBULY, 1996. 5. 2

0 DEGRÉ, 2004 2

1 Zala megye archontológiája 1138—2000. Szerk. Molnár András. Zalai Gyűjtemény 50. Zalaegerszeg, 2000. 2

2 DOMINKOVITS, 1998. 161. 55