Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - MÉRLEG - HÉJJA JULIANNA ERIKA: Heves megye történeti archontológiája

Mérleg nem folytonos, „Betöltetlen", „Nincs adat" kifejezés hívja fel a figyelmet — akár az okok, körülmények részletezésével is - az átmeneti hiátusra. A tisztségek megnevezésekor a magyar nyelvű névalakot vették alapul a kötet összeállítói, zárójelben utalnak a latin és német nyelvű variánsokra. Az egységesített családnévforma — egyébként helyeselhető — kiválasztása nem minden esetben érvényesül, helyenként a keresztnév írásmódja is ingadozik. A tisztviselők vezeték- és keresztneveit magyarul adják meg, kiegészítve az egyházi és világi ranggal, tudományos fokozattal, valamint a nemesi és vitézi előnévvel. A Tisztviselői életpályák c. fejezetben szereplő alkalmazottaknál részletesen felsorolják a forrásokban előforduló családnéwáltozatokat és - amennyiben ismert - a kereszteléskor/születéskor kapott valamennyi keresztnevet is. Az azonos család- és keresztnevű személyeket többnyire ifj. és id. rövidítésekkel különböztetik meg egymástól. A tisztviselők egyértelmű beazonosítását a Zala megye arcbontológiájtJoan megismert — a teljes archontológiai adatállományt egyes személyek neve alatt, azok betűrendjében megismétlő — névtár vagy legalább egy (annotált) névmutató biztosíthatta volna. A gondos, alapos archontológiai adatgyűjtés levéltári kútfőkre és nyomtatásban megjelent irodalomra épül. A primer források közül a Heves Megyei Levéltár IV. XXIII. fondfőcsoportjába tartozó irategyüttesek vannak túlsúlyban, az 1950 utáni korszakok névsoraihoz a Heves Megyei Önkormányzat Irattárában őrzött személyügyi iratok adtak jó kiindulást. A Magyar Országos Levéltár állományából a D-szekció fondjait használták az összeállítók. A több mint száz tételt számláló bibliográfia nagyrészt a helyi napi- és hetilapokból és hivatalos közlönyökből, továbbá általános és tematikus életrajzi lexikonokból, adattárakból, almanachokból áll. Az 1950-től 1990-ig működött megyei és hat járási tanácsi vb-elnök, -elnökhelyettes és -titkár név- és idősora Bertha József és Szaniszló Ferenc „Heves megye tanácsi tisztségviselői" c. összeállításában 1991-ben már megjelent. Az ott közölt névírásmód és működési adatok azonban bizonyos esetekben különböznek az Arcbontológicionví megadottaktól. Az eltérésre és annak okaira érdemes lett volna jegyzetben felhívni a figyelmet. Az előbbi részhez hasonlóan gazdag forrásbázison alapul az Archontológia harmadik, legterjedelmesebb, Tisztviselői életpályák címet viselő fejezete. Ez a prozopográfiai összeállítás nem idő-, hanem szoros ábécérendben összesen 338, 1687—2000 között működött központi megyei és a járási vezető tisztviselő életrajzi adatát tartalmazza a „származás, lakóhely, iskolázottság, családi, rokonsági és szomszédsági kapcsolatok, vagyoni helyzet, vallási, etnikai, pártpolitikai hovatartozás" szempontjaira fókuszálva. A szolgabírák adatait csak a fő- és alszolgabírói poszt differenciálódásáig, 1750-1761-ig, illetve az 1872-1886 közötti időszakot leszámítva dolgozták fel. Az egyes szócikkek a rendelkezésre álló forrásanyagtól függően, természetesen, eltérő részletességűek, néhány bekezdésből állók, de akár több oldal terjedelműek is lehetnek. Különösen imponálóak az egri püspök- és érsek-főispánokról összegyűjtött adatok. A feltárt életutak kiváló kiindulási alapot jelentenek további hivatal-, iskola-, család- és társadalomtörténeti elemzésekhez. Sajnálatos, hogy a kitűzött célok egyike - egy másik lehetséges vizsgálati szempont —, a tisztviselők vallási hovatartozásának közlése, az életrajzok jó részénél nem teljesült. Az mindenesetre bizonyosnak vehető, hogy Heves megye első protestáns alkalmazottai Eszterházv Károly főispánsága idején nyerték el posztjukat. (388., 401.) A kutatómunka eddigi eredményeiből is nyilvánvaló az Egri Érseki Jogakadémia XVIII—XX. századi tisztviselő-utánpótlás biztosításában játszott szerepe, valamint a megyei és városi posztokon (főként Gyöngyös, és mellette Eger igazgatásában) — a XVIII. század első felében még párhuzamosan, a későbbi korszakokban az álláshelyeket váltva - működő egyazon személyek jelentékeny száma. Jól kirajzolódik egyes tisztviselő dinasztiák közigazgatás-történeti szerepe is. Ahogyan már több megyei archontológiai-prozopográfiai kutatás (Baranya, Győr, Veszprém megye) nyomán bebizonyosodott, hogy egyes családok számos tagja generációkon át megyei alkalmazott volt, ugyanez a tendencia igazolódni látszik az Krchontológia adatsoraiból is. Csak a Tisztviselői életpályáké, alapul véve, szembeötlő a zsadányi és törökszentmiklósi Almásy, a bernátfalvi és földvári Földváry, a 63