Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - KUNNÉ TORNÓCZKY ANDREA: Szekszárd történetével foglalkozó kutatások a levéltárban. XVI. Tolna megyei levéltári nap. 2011. november 18.

Hírek nemesi származású, népes Perczel család is - évszázadokon át meghatározó szerepet játszottak országunk történelmének alakulásában. A família bonyhádi ágának talán legkiemelkedőbb, legsokoldalúbb személyiségének az 1848. január 18-án Szekszárdon született Perczel Dezső tekinthető, aki ügyvédi diplomát szerzett. Végigjárta a „közigazgatási szamárlétrát", tb. aljegyző, majd első aljegyző lett, később a völgységi járás szolgabírójának teendőit látta. Következetes magatartása és felkészültsége eredményeként, 29 évesen a vármegyei önkormányzat első számú tisztviselője, alispán lett. Sokat tett a vármegye közlekedésének fejlesztése, vasútvonal kiépítése érdekében, mellyel sikerült Szekszárdot az ország vérkeringésébe bekapcsolni, a várossá fejlődés irányában elindítani. Négy évtizedes közéleti működésének, a Szabadelvű Párt képviselőjeként tanúsított politikai szerepvállalása megkoronázásaként 1895. január 18-tól a Bánffykormány belügyminisztere lett. Fő támogatója volt a szabadelvű egyházpolitika és polgári házasságkötés bevezetésének, személyéhez kötődik a polgári anyakönyvezés bevezetéséhez szükséges törvények megformálása, valamint a közigazgatási reformjavaslat tervezete is az ő minisztersége alatt készült el. 1913. május 18-án bekövetkezett halálával, 65 évesen ért véget tartalmas életútja. Sírja a bonyhádi temetőben található. Őt követte Kacsán János ny. levéltáros „Amiről a szekszárdi temetők mesélnek" című gyönyörű fotókkal és sírversekkel illusztrált referátuma, mellyel egy képzeletbeli sétára invitálta a hallgatóságot. Az előadó Szekszárd két nagy, és ma is használatos sírkertjéből merítette példáit, sok olyan jeles ember nyughelyét mutatta be, akik mindannyian kiérdemelték az utókor tiszteletét és megbecsülését. Az 1800-ban megnyitott kicsi temető - a Mesterkert - fél évszázad múlva már nem volt bővíthető. Helyette jelölték ki a ma is működő temetkezési helyet, az alsóvárosi temetőt 1858-ban. Itt vannak a történelmi parcellák és emlékhelyek, az 1. és II. világháború áldozatainak, illetve a Tanácsköztársaság halottainak nyughelyei. Ebben a sírkertben pihen többek közt Martin Antal Szekszárd mezőváros bírája és egyben a városháza építtetője, itt található az Augusz-család mauzóleuma, a Debulay, Dicenty, Mutschenbacher, Simonsits, és más jeles családok sírboltjai; Szekszárd életében fontos szerepet játszó közéleti emberek, művészek, költők, sportolók, történész levéltárosok síremlékei. A város másik nagy temetkezési helyét, az újvárosi temetőt, melyet eredendően a mai Rákóczi és Kadarka utca zárt körbe, szintén bezárták 1925-ben, és a mostani helyére telepítése az ötvenes évek végéig elhúzódott. Itt többek közt Mattioni Eszter festőművész, Esze Tamás történész, Babits Mihály szülei és testvére Angyalka, Török Zsigmond '48-as főhadnagy és Hollós László mikológus, valamint a Kramolin, Orffy és Petrits családok síremlékeire bukkanhat az odalátogató. Az előadók sorát Aradi Gábor levéltáros követte a „Pillanatképek az ún. vármegyeházi pince történetéből" című referátumával. A régi vármegyeháza és a várkert alatt lévő, most a Garay nevet viselő szép pince, mely jelenleg a Szent Gaál Pincészet tulajdonában van, több száz éves múltra tekint vissza. Feltehetőleg a török hódoltság után, a 18. század elején készülhetett, melyet közvetetten megerősít egy utalás azokban a periratokban, melyek akkor keletkeztek, amikor a pince tulajdonjogáért pereskedett Tolna vármegye és a szekszárdi uradalom. A per 1877 és 1883 között zajlott, és többfordulós küzdelem után végül az uradalom kapta meg a pince tulajdonjogát. Nem sokkal később, a pince új tulajdonosokat kapott Jálics A. Ferenc és társa budapesti borkereskedők személyében. A cég hivatalos képviselője Leopold Károly szekszárdi borkereskedő volt. Az új gazda azonban hamar túladott a pincén, 1891-ben 8000 forint ellenében a megye tulajdonába került, a bérlője pedig a már említett Leopold lett. Az előadó még sok érdekes adalékkal, a pince történetére vonatkozó részlettel szolgált a hallgatóságnak, s mindezt a tekintélyes méretű pince belsejéről, méreteiről, befogadó képességéről árulkodó alaprajz bemutatásával, és számos, a bor tárolásához szükséges eszközről, hordóról készült fényképpel, továbbá látványos videofelvétellel tett még szemléletesebbé számunkra. Cserna Anna főlevéltáros „A közigazgatási státusz változásai Szekszárdon" című előadásából megtudhatta a hallgatóság, hogy Szekszárd első ízben a 15. század közepén nyerte el a privilégiumokkal járó városi rangot. Először egy 1485-ben kelt oklevélben szerepelt oppidum87