Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 1. szám - HÍREK - KOCSIS PIROSKA: Ötven éve történt A Kádár-rendszer megszilárdulásának levéltári forrásai. Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban. 2011. október 28.

Hírek ehhez még hozzájárult az is, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben akkora volt a zsúfoltság, hogy többször jelentést is készítettek róla. Ennek eredményeként az 1961. évi VII. sz. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezte a népbírósági tanácsokra vonatkozó összes rendelkezést. Az 1963. évi IV. számú törvényerejű rendelet a közkegyelemről lehetőséget adott arra, hog}' teljes körűen az 1956. október 23. és 1957. május 1. között elkövetett államellenes bűntettek vagy ellenforradalmi tevékenységekkel összefüggésben, más bűntett miatt elítéltekre is kiterjedjen ez a közkegyelem, és ilyen cselekmények miatt már nem lehet eljárást indítani, illetve a folyamatban lévő eljárásokat is meg kell szüntetni. A Kádár-kormány saját legitimitása érdekében meghozta ezeket a rendelkezéseket, de ez nem jelentette azt, hogy be is tartották. Az előadó példaként saját kutatásait hozta fel: Budapest Főváros Levéltárában talált olyan pereket, amelyek az 1963-as közkegyelem után indultak. Előadásának következő részében ezt a konkrét pert ismertette. A Matheovits Ferenc és társai elleni eljárás 1964-ben kezdődött, s az elsőrendű vádlottnak az 1956-os forradalomban való részvételét hozták fel vádpontként, s azt, hogy a Demokrata Néppárt képviselőjeként milyen tevékenységet fejtett ki. A Budapesti Fővárosi Bíróság 1964. szeptember 17-től október 8-ig zárt tárgyaláson járt el a vádlottakkal szemben. A vádirat azt írta Matheovitsról, hogy miniszterelnöki vagy pártvezéri pozíció megszerzésén fáradozott. Az előadó szerint ez nem meglepő, hiszen a korabeli vádiratok és bírósági ítéletek egy kaptafára születtek, s időnként — akárcsak az ötvenes években — az ítéletek szó szerint ugyanazt a szöveget tartalmazták. Matheovits Ferenc első fokon hét évet kapott, másodfokon viszont tíz évre súlyosbították büntetését akkor, amikor semmilyen államellenes cselekedetet nem követett el, mivel az amnesztiatörvényben kimondták, hogy '56-os események miatt nem indulhat eljárás. Az említett eset is bizonyítja, hog}' a Kádár-kormány megalkotta ugyan a jogszabályt, mert ez volt az elvárás, azonban nem tartotta be. Az előadó befejezésként megállapította, hog}' aki valaha is foglalkozott ilyen periratokkal, az láthatta, hogy az elítéltek nagy része valóban kiszabadult a börtönből, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól viszont nem mentesült. Soós Viktor Attila főosztályvezető „A megtorlás éve — Az Állami Egyházügyi Hivatal és a Belügyminisztérium fellépése a klerikális reakció ellen" című előadását azzal a megállapítással kezdte, hog}' a klerikális reakció ellen önmagában nem lépett fel a pártállam. A belső reakció elleni harc ellenőrzésére a Belügyminisztérium II/5-os osztálya volt hivatott 1957 és 1962 között. Az osztály élén a '60-as évek elején Hollós Ervin, a korábbi ifjúsági vezető állt. Az egyes alosztályok egy-egy terület irányítását, ellenőrzését végezték. A reakció fogalmába a Horthy fasizmus, a klerikális reakció, az ifjúság, a kulturális és tudományos élet területén tevékenykedő ellenséges elemek mind-mind beletartoztak, tulajdonképpen mindenkit, aki a pártállam ellen volt, azt reakciósnak tekintettek. Az egyházi reakció megzabolázásának, az ellenük való fellépésnek több útja mutatkozott a kommunista diktatúra időszakában, így 1961-ben is. Az egyik az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) volt, amely adminisztratív eszközökkel, hivatali helyzeténél és erejénél fogva nyomást gyakorolt az egyházi vezetők felé. Ennek során szolgálati helyükről elhelyezték azokat az egyházi személyeket, akik nem megfelelően tevékenykedtek, de ellenük nem lehetett jogi eljárást foganatosítani. A másik a Belügyminisztérium állambiztonsági szerveihez köthető, ahol a BM megfelelő osztályának, alosztályának operatív nyomozását követően vizsgálati, majd bírósági eljárás keretében vonták ki a társadalomból az adott egyházi személyt. A két szerv aktív együttműködése, a hatvanas évek első felében zajló tevékenysége szoros egyeztetést igényelt, a legfőbb irányítás és útmutatás azonban a Belügyminisztérium kezében volt. A klerikális reakció — a katolikus és protestáns egyházak — elleni küzdelem 1961-ben még drasztikus módszerekkel zajlott. Az 1961. február 6-áról 7-ére virradó éjszakai letartóztatási akciót Hollós Ervin, az állambiztonság egyik vezetője irányította. Több száz egyházi személynél, valamint a katolikus egyházhoz kötődő világi embereknél tartottak a Belügyminisztérium különböző szervei házkutatást és foganatosítottak letartóztatásokat. Az intézkedések arra irányultak, hogy a katolikus egyházat, mint az egyházi reakció magyarországi fő képviselőjét elszigeteljék. A politikai nyomozók fő feladata az ellenforradalom vezetőinek megtalálása, elfogása és bíróság elé állítása 73