Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - SOMLAI PÉTER FERENC: a Gömbös-féle kisebbségi iskolareform végrehajtása a főváros környéki német településeken

Somlai Péter Ferenc ist mit diesem vereckei szoros? Aber von meinem Eltem hab' ich keine Antwort gekriegt. Mert mi magyarok vagyunk."

4

8 A Gömbös-féle rendelet alapjában véve szembement a kormányzat által a gyakorlatban addig követett, és a helyi hatóságoktól is elvárt asszimilációs politikával. Végrehajtását a helyi hatóságok és az értelmiség erőszakos regermanizációként élte meg, ami azzal fenyegetett, hogy semmivé válhatnak eredményes magyarosító munkájuk addigi eredményei. Miután a főváros környéki községek legtöbb iskoláját már a századforduló idején magyarosították, így itt még nagyobb veszteségként értékelték a kisebbségi nyelvek újbóli térnyerését. A magyarországi németség önszerveződési kísérleteivel szemben, amelyek a kor új jelenségeinek számítottak, többnyire egyáltalán nem voltak megértőek, még a mérsékelt, kulturális törekvésekkel szemben sem. Heves reakcióikat az 1930-as évek második felében pedig már a Német Birodalom expanzív törekvéseitől való félelem is táplálta. A főváros környéki német kisebbség helyzetének megoldását a fokozatos, lassú, lehetőleg konfliktusmentes magyarosításban látták. 1935 után ezért is törekedtek közülük sokan — jobb híján - a C típusú iskola valamilyen formában történő megtartására. Hangsúlyozták az oktatás magyar szellemiségének fontosságát, és törekedtek arra, hogy a helyi németséget minél inkább elszigeteljék nemcsak az anyaországi, de még az öntudatosabbnak vélt dél-magyarországi németségtől is.

4

9 A fentiek alapvetően érvényesek a papság döntő többségére is.

5

0 A katolikus egyház hozzáállását nagyban meghatározta, hogy autonómiáját és társadalmi befolyását féltve, a még mindig erős katolikus-protestáns ellentétek közepette igyekezett elkerülni a hazafiadanság vádját. Ezért iskolafenntartóként már az 1920-as években többnyire elzárkózott a nemzetiségeknek tett engedményektől az oktatás nyelvét illetően.

5

1 A fenti példák mutatják, hogy autonómiáját kihasználva eredményesebben tudta megakadályozni az 1935-ös rendelet megvalósítást, mint az állami iskolák ügyében illetékes hatóságok. Amikor pedig az végül elkerülhetetlenné vált, jobban tudta érvényesíteni saját szempontjait - mint azt a budakeszi zárdaiskola példája is bizonyítja. Természetesen felmerül a kérdés, hogy hogyan is valósult meg az egységes rendszerű iskolák működése a gyakorlatban. A budakeszi katolikus zárdaiskolából fennmaradt iskolalátogatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint az ottani szerzetes nővérek ténylegesen bevezették a kétnyelvű tanítást. Az átállásból adódó anyagi, személyi és pedagógiai jellegű problémáknak, de e folyamat helyi németség szempontjából történő bemutatásának külön tanulmányt lehetne szentelni.

5

2 A vonatkozó források jellege, illetve sok esetben hiánya miatt ez bizonyára érdekes feladat lenne. 4

8 76 éves Budakesziről kitelepített asszony szóbeli közlése. Édesapja a községházán irodatisztként dolgozott. Karlsruhe, 2001. március 18. 4

9 Nem csupán a németországi és osztrák kirándulók állandó megfigyeléséről és ellenőrzéséről volt szó. A budakörnyéki járás főszolgabírója a MNNE 1937-es solymári közgyűlésével kapcsolatban kijelentette, hogy „két és fél éves becsületes munkámat érzem kárba veszettnek, ha arra gondolok, hogy a baranyai és német tolnai túlzók jelennek meg majd tömegesen a közgyűlésre, akik már előző nap érkeznek, és így módjuk lesz nemcsak a közgyűlésen, hanem négyszemközt is elmondani nézetüket, véleményüket a mi egyébként jóindulatú népünknél." (PML IV.424/a 3. d. 6/1937.) Ugyanő az Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt azt javasolta a főispánnak, hogy a látogatók nagy száma ellenére igyekezzen elérni, hogy a főváros környéki német falvakba lehetőleg ne szállásoljanak el német és osztrák vendégeket. (PML IV.401/a 3/1937.) 5

0 Greszl Ferenc nagykovácsi és Hufnagel Ferenc solymári plébánosok, akik szem előtt tartották német híveik anyanyelvi és kulturális igényeit — kiváltva ezáltal a hatóságok gyanakvását — a kivételek közé sorolhatók. Csakúgy, mint Aubermann Miklós budaörsi plébános, aki a radikális német irányzat támogatásától sem zárkózott el. 5

1 BALOGH, 2002. 283., illetve TLLKOVSZKY, 1997. 84-85. s

2 Egyik legnagyobb akadálynak minden bizonnyal a megfelelően képzett német tanítók hiánya bizonyult, ami a nemzetiségi tanítóképzés évtizedes megoldatlanságának következménye volt. Ami az anyagi jellegű problémákat illeti, többször utaltunk már arra, hogy a zárdaiskola egyik nővére több mint egy évig ingyen dolgozott, mert fizetésére nem volt fedezet. Megemlíthető az is, hogy 1936 őszén, nem sokkal a többször is összehívott szülői értekezletek után, az / isii Kurír című liberális napilap helyszíni tudósítást közölt „Tehénistállóban zsúfolva tanulnak a gyerekek a budakeszi elemiben" címmel. Ebben részletesen ecsetelték azon két osztály nyomorúságos körülményeit, amelyeket a gyerekek folyamatosan emelkedő száma miatt már nem tudtak elhelyezni a századforduló idején emelt, modemnek számító iskolaépületben, és ezért a kántortanító lakása mögötti szűk és nyirkos helyiségekben kaptak helyet. A tanügyi hatóság már másnap megjelent a községben, és azonnal bezáratta a két tantermet. A főszolgabíró a főispán előtt magyarázkodásra 36