Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - SOMLAI PÉTER FERENC: a Gömbös-féle kisebbségi iskolareform végrehajtása a főváros környéki német településeken

Somlai Péter Ferenc 1937 végén a kormányzat belátta, hogy a nemzetiségi oktatás reformjához fűződő bel- és külpolitikai érdekek veszélybe kerülnek, ha nem intézkednek a folyamat gyorsítása érdekében. Ekkorra ugyanis világossá vált, hogy Németország bizonyos feltételekkel hajlandó támogatni Magyarország revíziós igényeit Csehszlovákiával szemben.

2

9 Az 1937. december 15-én megjelent 115085/39. IX. sz. rendelet ismét előírta, hogy a kisebbségi iskolák átszervezését az 19381939-es tanév kezdete előtt be kell fejezni, és az erre vonatkozó jegyzőkönyveket január 31-ig fel kell terjeszteni. Külön hangsúlyozta, hogy nem a régi és az új rendszerű tanítás között kell választani, hanem a tisztán magyar és a magyar—német (vegyes) tannyelv között, ezzel tehát kizárta a legtöbb nemzetiségi iskolában a gyakorlatban működő nyelvoktató (C-típusú) rendszer további fenntartását.

3

0 Pár nappal később a főispán utasítást kapott Tahy László belügyi államtitkártól, hogy egy hét pontból álló kérdőív segítségével készítsen összegző memorandumot az egységes rendszer bevezetésének eredményeiről. Ebben fölkérték a hatóságokat, fejtsék ki véleményüket a reform várható hatásáról, illetve arról, hogy keresztülvitelét „magyar nemzeti szempontból mily mértékig tartják kívánatosnak és megengedhetőnek."

3

1 A dokumentum megfogalmazásai rávilágítanak arra, hogy a rendelet végrehajtását illetően a kormányzaton belül sem volt összhang. Válaszaikban a főszolgabírók és jegyzők majdnem kivétel nélkül ellenezték a reform bevezetését.

32 A budakörnyéki járás főszolgabírója szerint a reform nemzeti, kulturális és gazdasági vonatkozásban egyaránt éreztetné hatását és mindhárom területen kedvezőtlenül. Nemzeti szempontból aggályosnak tartotta, hogy véleménye szerint a reform következményeképpen a német lakosság nem fog megtanulni magyarul, ami a „nemzeti érzés kisebbedéséhez" és az „államhűségi kapcsolatok lazulásához" fog vezetni. Ezek következtében „a hazai német kisebbség mindjobban annak az áramlatnak a hatása alá kerül, amely Németországból kiindulva az itt élő németeket a nagynémet közösségbe kívánja állítani."

3

3 Kulturális vonatkozásban határozott visszafejlődést jósolt, mert a gyereknek „sváb" anyanyelvük mellett a magyart és az irodalmi németet is el kell majd sajátítaniuk. Ez szerinte ahhoz vezet majd, hogy egyiket sem fogják rendesen megtanulni, és végül középiskolába sem mehetnek. Gazdasági vonatkozásban a magyar nyelvtudás hiánya miatt a fővárosi kapcsolatok meglazulásától tartott, ami vagyonilag hátrányosan érinti majd a svábságot. Összegzésképpen igyekezett bizonygatni, hogy a reform nemcsak az egész nemzetre, de magára a sváb kisebbségre nézve is káros. Azt javasolta, hogy építsék ki mindenütt maradéktalanul a C-típust. Végül hozzáfűzte, fontosnak tartaná, „hogy a németajkú iskolákhoz fajmagyar tanítók kerüljenek." Az így kialakult helyzetben 1938. január 19-én Miller prépost ismét a püspökhöz fordult útmutatásért. Utalt rá, hogy annak idején a község két iskolája összevont szülői értekezleten úgy döntött, hogy az addigi magyar tanítási nyelv mellett németül is tanuljanak a gyerekek. Az állami fiúiskola első osztályában erre hivatkozva vezettették be az egységes rendszert. A zárdaiskolában azonban még mindig a régi rend szerint, döntően magyarul folyik a tanítás. Hozzátette, hogy csak a főnöknő tud németül beszélni, és a nővérek nem lennének képesek az új rendszer szerint tanítani. Hangsúlyozta, hogy a zárda 360 tanulója közül több mint 100 magyar anyanyelvű, és 360 szülő - mindkét iskolából - ismét kérvényt nyújtott be a magyar nyelvű tanítás megmaradása érdekében. Megjegyezte, hogy az iskolaszék még nem hozott határozatot, de az mögött tudva elérte, hogy az ügy egyáltalán ne kerüljön napirendre a „község kö^békéjére" való tekintettel. (PML TV.401/a-27/1939.) 2

9 SPANNENBERGER, 2005. 144-1447. 30 B

F.TT.

F

R

, 2000. 136. 3

1 PML IV.401 /a-1939/27. 3

2 Kivételként említhető dr. Gesztessy László törökbálinti jegyző, aki a reform végrehajtását hasznosnak tartotta, és ezért éles összetűzésbe került a helyi állami iskola igazgatójával és a káplánnal. 3

3 Hangsúlyozta, hogy ezáltal éppen a „legértékesebb kisgazda elem" távolodna el a magyarságtól, mivel nekik kevesebb közveden kapcsolatuk van a fővárossal. 32