Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - SOMLAI PÉTER FERENC: a Gömbös-féle kisebbségi iskolareform végrehajtása a főváros környéki német településeken
Somlai Péter Ferenc eddigi tanítási rendszer „teljesen kielégítette az embereket", és az oktatás nyelvére „sohasem volt panasz." 1 4 Hivatkozott arra is, hogy a lakosság „közvetlenül a főváros mellett magyar nyelv nélkül nem boldogulhat", és az új rendszer bevezetése esetén a nagyszámú magyar anyanyelvű gyermek miatt külön magyar nyelvű iskolát kellene állítani, ami újabb súlyos terhet jelentene az iskolafenntartóknak. Emellett számolni kellene azzal, hogy „a lakosság körében az egységes, nemzeti érzés megbontására is alkalmas lehetne", ami alapot adna a „pángermán agitátoroknak", hogy „kisebbségi sérelmeket koholjanak". 1 5 A főispán - egyetértését kifejezve - továbbította a kérelmet a miniszterelnökség kisebbségi ügyosztályához. A válasz nem ismeretes, de az eset jól dokumentálja a helyi hatóságok állásfoglalását az ügyben. 1937. február 26-án Miller József prépost levelet kapott a Pest megyei tanfelügyelőtől, amelyben felkérte, hogy 24 órán belül jelentse, hogy a felügyelete alatt álló iskolák áttértek-e már az egységes rendszerre. A prépost a levelet mellékelve Shvoy La/os székesfehérvári püspökhöz fordult útmutatásért. Beszámolt arról is, hogy nemrégen a kultuszminisztériumból Budakeszin járt egy német tanfelügyelő, aki figyelmeztette, hogy hamarosan látogatók várhatóak a külügyminisztériumból, sőt Németországból is, akik arra lesznek kíváncsiak, „vajon megtanulnak-e a gyerekek németül is." 1 6 Shvoy püspök válaszában kijelentette, hogy az új nemzetiségi oktatással kapcsolatban a püspöki kar legközelebbi konferenciáján fog állást foglalni, és amíg ez meg nem történik, semmiféle változtatáshoz nem járul hozzá. 1 7 A püspökkari konferencia mintegy két héttel ezután gyűlt össze Esztergomban. Az egyházi vezetők sérelmezték, hogy a minisztérium egyáltalán nem egyeztetett velük a rendelettel kapcsolatban, és a tanfelügyelők felsőbb rendeletre hivatkozva egyszerűen megjelentek a községekben, és az új típusú rendszer bevezetését támogató jegyzőkönyvek beküldését szorgalmazták a plébánosoknál. „Bármily jó szándékú is legyen a kormányzat eljárása ez ügyben" — áll a jegyzőkönyvben — a konferencia visszautasította iskolai autonómiájának ily feltűnő megsértését, valamint felkérte hercegprímást, hogy erélyesen tiltakozzon a kultuszminiszternél és szólítsa fel egyeztetésre. Végül 1934. évi őszi határozatára hivatkozva hangsúlyozta, hogy a szülők akarata tiszteletben tartandó, és a vonatkozó rendeletek ne csak a katolikus, hanem az állami, községi és más felekezeti iskolákban is alkalmaztassanak. 18 Mindeközben az állami iskolában tényleges változások kezdődtek. A Pest megyei kir. tanfelügyelő 1937. márciusi bizalmas rendeletével utasította az állami fiúiskola igazgatóját, hogy az első osztályban azonnal, tanév közben térjenek át az egységes típusú oktatásra. Miller prépost szerint közelebbi útmutatást a tantervről és a tananyagról nem adtak. Az utasítást úgy tudták végrehajtani, hogy egy nemrég Budakeszire helyezett, német képesítéssel rendelkező tanítónőt a harmadik osztályból áthelyeztek az elsőbe. 1 9 A jegyző jelentése szerint az intézkedés szülők körében aggodalmat keltett, mert attól tartottak, hogy gyermekeik így nem tanulnak meg magyarul, „a magyar nyelv tudása nélkül pedig létalapjukban vannak megtámadva, és végeredmény1 4 Egy 1933-ban történt incidens bizonyítja, hogy a főszolgabíró állítása nem igaz. 1933. április 23-án Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök elsőáldozás alkalmából a községbe látogatott, és részt vett a Credo Egyesület gyűlésén a zárdaiskolában. Ezen a gyűlésen a Sonntagsblatt helyi terjesztője, Heuschmidt János szót emelt a német oktatási nyelv visszaállítása és az istentiszteletek németnyelvűsége mellett. Az ügyről készült jelentés szerint a felszólaló ezután a megyéspüspököt elutasító válasza közben többször félbeszakította, amiért rendreutasították, majd kirekesztették a gyűlésről. Miután kiderült, hogy két társával együtt aláírásokat is gyűjtött a községben, és azokat eljuttatta a Magyarországi Német Népművelődési Egyesülethez (MNNE), rögtön megindult a nyomozás nemzetiségi ingatás tárgyában. Az a tény, hogy az íveket mintegy 750-en (!) aláírták, jelzi, hogy a szülők nem elhanyagolható hányada elégedetlen volt a C típusú iskolával. Gyors ellenakcióként aláírásokat kezdtek gyűjteni annak érdekében, hogy az oktatás nyelve maradjon úgy, mint addig volt, a havi egy helyett pedig két szentmisén legyen magyar prédikáció. Ezeket az íveket 1500-an írták alá. Heuschmidt májusban beismerte, hogy „helytelenül és meggondolatlanul" cselekedett. (PML V.1016—C/b 1. d. 47/1933.) 1 5 PML IV.401/a-l 80/1936. 1 6 SzfvPLNo 4511 Schol-4238/1937. 1 7 Uo. 1 8 BEKE, 1992. 136-137. 1 9SzfvPLNo 4511 Schol-4289/1937. 30