Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - KÁLNOKI KIS TAMÁS: Kilencven éve született a papír-, a mértékek- és mesterségek magyar krónikása: Bogdán István, a történelemtudomány doktora

Kilencven éve született Bogdán István. vízjel, piac). Egy másikban már a gyárakat is számba vette, egészen 1900-ig." A monográfus ezen kívül külön jegyzékbe szedte a malomtulajdonosok, -bérlők és papírkészítők neveit.

12 Eközben minden lehetséges helyen emlékeztet a problémákra, a forráshiányosságokra, számítások bizonytalanságaira (a maga mentségére), és érzékelteti azt is, hogy milyen egyéb nehézségek állták az útját munka közben. A számítások, kalkulációk és tanulságaik, amelyek a szerző éleslátásából fakadó továbbkövetkeztetésein alapultak, megmozgatták Vörös Károly képzeletét. Hogy mi mindenre lehet adatokat gyűjteni, mi mindenből lehet mi mindenre következtetni a levéltári anyag faggatásával, adatok kitartó gyűjtésével, csoportosításával, feldolgozásával (újszerű kérdésfelvetések által), arra Bogdán István példát mutatott. Kimondta és bizonyította, hogy a (köz)történeti információk mellett, sok más kincs halmaza is a levéltár. Adatszolgáltató képessége pedig végtelen. Halmazköreik metszetei látszólag egybemosódnak, összeolvadnak vagy takarják egymást, de azoknak, akik témaérzékenységgel születtek (ilyenek a már említett látnokok), megmutatják a különbözőségek rétegeinek sokszínűségét. Bogdán örökké számolt. Papírtörténetében, pl. azt számította ki, vezette le érdekfeszítően, hogy mekkora iratveszteség érte II. Lajos idején a magyar királyságot. Végkövetkeztetése szerint elpusztult a korabeli iratok csaknem teljes egésze, 97, 3%-a. A megmaradt csekélyke menynyiségllOO oklevél. Közöttük 990-nek az anyaga papír

1

3 Ötleteit mérlegelte. Latolgatott és következtetett. Amire rájött, ami felvillant agyában, azt lejegyezte (vonalas rajzokkal vagy olvashatatlan, ma már szinte megfejthetetlen kusza betűkkel). Nem csak kedvtelésből, hanem ezért, hogy a tér és idő koordinátái között ellenőrizhesse látomásai életrevalóságát, álmai valóra válthatóságának esélyeit. Vizsgálódásai eredményeként vált nyilvánvalóvá, hogy a legnagyobb papírfogyasztó mindenkor az igazgatás volt, szemben a kultúrával (könyvkiadás stb.). Viszonyszámuk 9:1. S a papírnak, mint anyagnak, civilizációs terméknek (csomagolás stb.) a használata sem változtatott ezen lényegében. Az írásbeliség kiteljesítője tehát a bürokrácia volt. A kultúra papírigénye és a civilizációs célú felhasználás között az arány 3:1, előbbi javára. I őrös Károly hiányolta ugyan a következtetések levonásához vezető út, a számítások közzétételét, bizonyító anyagának láthatását, kísérletének jelentőségét ennek ellenére nagyra tartotta. Mert észrevette az összefüggést az igazgatás fejlődéstörténete és a levéltári anyag mennyiségi adatai között. Jeney Károly esetében

1

4 a hangsúlyok a technikatörténetre helyeződtek. S mert — megállapítása szerint — a magyar történetírás az ország műszaki múltjával nem foglalkozott, Bogdán korábbi kutatási eredményeinek összefoglalását iparágtörténetté, örömmel fogadta. Jeney rávilágított a monográfia néhány érzékeny pontjára és aránytalanságára. Recenziója tehát igazodott a műfaj sajátosságaihoz. Viszont az olvasó figyelmét ráirányította az önző osztrák iparpolitikára, amely a magyarországi papírmalmokban riválisait látta, és ezért alapanyag ellátása elé akadályokat gördített. Elzárta a rongytól. Úgy manipulálták gyűjtését és a rongykereskedést, hogy kivitele előnyös, behozatala Magyarországra ezzel szemben tilalmas legyen. Klanic^ay Tibor a papír és az irodalom összefüggésének szemszögéből értékelte Bogdán monográfiáját.

1

5 Tetszettek neki azok a becslések, amelyek a papírfogyasztásból visszaszámlálva tettek kísérletet a középkori levéltári anyag mennyiségének meghatározására. Nem véletlen, hogy kísérletét a papírtörténet legizgalmasabb részeként tartják máig számon. Ékes bizonyítéka ez annak, hogy segédtudományi módszerekkel esetenként megfejthetők vagy megközelíthetők olyan rejtélyek, amelyekkel a történettudomány nem tud mit kezdeni, írott és egyéb források, emlékek hiánya miatt. " Uo. 214-223. 1

2 Uo. 56-58., 62-63., 84-89. 1

3 Uo. 16. 1

4 Századok 100. évf. 1966. 2-3. sz. 539-540. 1

5 Irodalomtörténeti Közlemények. 69. évf. 1965. 3. sz. 395. 63