Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - DISPUTA - ZSIDI VILMOS: Szakdolgozat - irat, kézirat?
Zsidi Vilmos Disputa kötelezettség, amelyre többféle jog (pl. személyi, vagyoni, szerzési jog) vonatkozhat. Az intézmény dönti el, hogy alkalmazza-e jogát, igényt tart-e a szakdolgozatra, ám ezt csak érvényes jogi szabályozás mellet teheti meg. A szerzői jog szempontjából, ami a könyvtári nyilvántartásba bekerült, hozzáférhető, az egyszersmind nyilvánosságot kapott. Az elektronikus formában leadott dolgozatokkal, a plágiumszűrő programok használatával, a felhasználással kapcsolatos hallgatói nyilatkozatokkal, valamint a szakdolgozatoknak a repozitóriumokba történő feltöltésével megoldottnak látszik az újonnan keletkezett dolgozatok sorsa. Problémát inkább az évtizedek alatt felhalmozott hagyományos dolgozatok jelentenek. Ezek értéke intézményenként, sőt azon belül karonként, esetleg korszakonként igen eltérő lehet, szakmacsoportonként mást és mást jelent a diplomadolgozat fogalma ezért szinte lehetetlen általános szabályozást elrendelni. (Az egyetemi autonómia elve miatt ez egyébként is problematikus.) A régi szakdolgozatok megőrzése nem annyira a tudomány, sokkal inkább a jog szempontjából lehet érdekes: az esetleges plágiumot az ereded munka áttanulmányozásával lehet eldönteni. Vagyis adott esetben, bűncselekmény elkövetése esetén lehet szerepe a megőrzött példánynak. Kérdés persze, hogy mennyire kivitelezhető ezer és tízezer számra határidő nélkül, pusztán ez okból tárolni a dolgozatokat? Más a helyzet a szakdolgozatra vonatkozó adatokkal, amelyet az iratok tartalmaznak, több jogszabályi hely is előírja a szakdolgozatok adataival kapcsolatos nyilvántartást. 1 7 A 45/2012. (III. 20.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete szerint nyilván kell tartani a közszolgálati tisztviselőkről az alábbi adatot: „Kgyetemi/főiskolai végzettség esetén a diplomamunka tárgya, a szakdolgozat címe, minősítése." Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy a szakdolgozatok, diplomadolgozatok nem minősülnek köziratnak, ezért a levéltárnak semmilyen szempontból nem kell foglalkoznia ezekkel a dokumentumokkal. Legfeljebb, ha a gyűjtőkör lehetővé teszi, néhány érdekes darabot mintaként, kordokumentumként elhelyezhetünk az archívumban. 1 8 A kapcsolódó irattípusok és iratfajták viszont a levéltár illetékességi körébe tartoznak. S azon már érdemes lenne elgondolkozni, hogy az irattári tervek tételeiben azonos őrzési, levéltárba adási határidőket állapítsanak meg a felsőoktatási levéltárak. A szakdolgozatokkal kapcsolatos utolsó kérdés: a selejtezés. Ki engedélyezheti, ha sem a levéltár, sem pedig a könyvtár nem teheti meg? Optimális megoldás lenne, ha minden intézmény megalkotná a maga szakdolgozati s%al>ály%atiA, amelyben ez a kérdés is megnyugtatóan rendezhető. 1 9 Szakmai grémiumot lehetne kijelölni, amelyik kompetens módon tud dönteni az egyes dolgozatok szakmai, tudományos értékéről, illetve a selejtezésről. A felsőoktatási intézmények közös szerve, a Magyar Rektori Konferencia adhatna ki ajánlást közös megegyezéssel a szakdolgozatokkal kapcsolatos kérdések hosszú távú megnyugtató rendezésére. ! 79/2006. (IV. v Korm. rendelet a felsőoktatásról szóló 2005. évi ('XXXIX. törvénv egyes rendelkezéseinek végrehajtásúról, 45/2012. (III. 20.) Korm. rendelet a közszolgálati tisztviselők szeméin irataira, a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalok "./emélvi irataira és a munkaügyi nyilvántartásra, a közszolgálati alapnyilvántartásra és közszolgálati statisztikai adatgyűjtésre, valamint a tartalékállományra vonatkozó egyes szabályokról. I s A letétként történő megőrzésre is van példa, azonban azért aggályos ez a forma, mert kifejezetten a maradandó értékű magániratokra vonatkoztatja a levéltári törvény. Lásd az 1995. évi LXVI. törvény 13.§ b. bekezdését.. : |ó példa erre a Sverr István Kgyetem intézkedése: 1/2008. Rektori Utasítás a szakdolgozatok (diplomadolgozatok, diplomatervek) me.?'ir:'és ről. 20
