Levéltári Szemle, 62. (2012)
Levéltári Szemle, 62. (2012) 3. szám - Közgyűjteményi összefogással a szakmai megújulás reményében, beszélgetés KENYERES ISTVÁNNAL, az NKA Közgyűjtemények Kollégiuma elnökével (Horváth J. András)
Kö\gy űjtemény i öss^efogással a szakmai megúju lás reményében Kenyeres István: A helyzet velejárója, hogy csupán egyetlen jogi személy adhat be pályázatot, még akkor is, ha többen valósítják azt meg. Ennek eddig is megvolt a módja. Egyvalaki bonyolítja le a pályázatot, s annak semmi akadálya, hogy a háttérben több intézmény közreműködésével érjék el az adott pályázati célt. Nyilván a pályázat jellege-tartalma dönti el, hogy egy ilyen esetben ki lesz a benyújtó és ki az, aki támogató nyilatkozatokat vagy együttműködési megállapodásokat fog csatolni, illetve aláírni a projekt létrehozásához. A konzorciális pályázás az NKA-ban nem meghonosított konstrukció, mindenképpen egy lebonyolító van, amely a felek megállapodásának kérdése. Ebbe az NKA nem szól bele. Többen fölvetették a nevelési díj kérdését. Nem nagy összeg, de sok kicsi sokra megy. A Nemzeti Tevéitár költségvetésében már milliós tétel les%. Mi a célja ennek az intézkedésnek ? Kenyeres István: Ennek a bevezetéséről is az NKA vezetősége döntött, a kollégiumnak mérlegelési joga nincs. Annyi mozgásterünk van, miszerint az NKA vezetősége által meghatározott minimális pályázati díjnál magasabbat is megállapíthatunk. Amúgy a nevezési díj bevezetésének indoka nem a közgyűjteményi területhez fűződik, hanem azon kollégiumokhoz, amelyek egyedi pályázatok benyújtását is lehetővé teszik. Sokszor adnak be ugyanis szakszerűtlen, dilettáns pályázatokat, ami jelentős pluszmunkát ad a szervezetnek. Annak érdekében, hogy egy pályázó megfontolja, valóban érdemes-e pályáznia, került bevezetésre a nevezési díj. Nyilván valaki háromszor is meggondolja, hogy beadjon pályázatot, ha ki kell fizetnie a nevezési díjat. A közgyűjteményi területen ilyen probléma nem áll fenn, mivel általában intézmények pályázhattak csak, s azok általában nem elhamarkodottan döntenek a beadásról. Ezért a Közgyűjtemények Kollégiuma az esetek döntő többségében a legminimálisabb nevezési díjat írja elő: ez 5000 forint. Az egyedi pályázatoknál nagyobb az igényelt összeg, de előfordul ennél még jóval magasabb nevezési díj is, például a folyóirat-pályázás esetében. Egyébként a nevezési díjat az adott kollégium később visszakapja, s célzott támogatásként kioszthatja. Ez tehát nemcsak az NKA bevételeit, hanem az adott kollégiumét is növeli. A pénz tehát az adott szakmai érdekkörön belül marad. Kenyeres István: Pontosan. Az az összeg, ami befolyik, arra ad majd lehetőséget, hogy esetleg olyan pályázati célokat is megvalósíttassunk, amelyek korábban a stratégiában meghatározott alapfeladatainkba nem fértek bele. Felvetődött az a kérdés, hogy nem lenne-e célszerű az intézményi változások kapcsán a különféle levéltári szakmai szervezetek szorosabb együttműködése. Kenyeres István: Nem véletlenül van ennyi szakmai szervezet. Mindegyik megalakítása mögött volt egy konkrét indok, s volt egyfajta igény, tehát mind az MLE, mind az OLT/MVLT, mind az egyházi levéltárak egyesülete, mind a felsőoktatásiak szövetsége mind olyan általános vagy speciális területet fed le, amelyre volt önálló igény. NKA-oldalról ez a helyzet amúgy eléggé nehezen értelmezhető. Olyan az, mint amikor helyet foglalunk egy másik, nagyobb csónakban... Eddig egy kis ladikban eveztünk, meg haladt még mellettünk egy nagyobbacska, meg egy még nagyobb - most meg a teljes személyzettel, meg az utazóközönséggel mindhármat berakják egy jó nagy bárkába, ahol már tényleg mi vagyunk a legkisebbek... Szóval ebből a nézőpontból szemlélve nehezen értelmezhető, hogy ennyi szakmai szervezetünk van. Ezzel korántsem azt állítom, hogy ezeknek a szervezeteknek nincs létjogosultságuk, viszont lehet, hogy változtatni kell az eddigi működési rendszeren, legalábbis ami az NKA-támogatásokat illeti. Sokkal inkább közös projektekben és rendezvényekben kellene gondolkodni - ez jobban támogatható NKA-oldalról. A szakmai szempontok alapján magam továbbra is támogatom a különféle szakmai szervezeteket. 13