Levéltári Szemle, 62. (2012)

Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. szám - MÉRLEG - KERESZTES CSABA: Kéthly Anna válogatott levelei 1921-1976

Mérleg zott (egyszer lábjegyzetbe, egyszer a főszövegben zárójelbe tett) „Lásd ... dokumentumot!" utaló mondatok kissé zavaró módon szakítják meg a monográfia jellegű leírást. Iratkiadás esetében természetesen a legfontosabbak és legérdekesebbek maguk a dokumentumok. Strassenreiter Erzsébet az egy adott személyre vonatkozó dokumentumválogatásokra jellemző módon az egész életpályát igyekezett felölelni, dokumentumokkal foglalni keretbe. Ez a szándék jól sikerült, bár maga a szerző árulja el, hogy a politikusnő első harminc évéből nem talált írott levelet. Az 1920 környékén keletkezett levelek közül értő szemmel választotta ki az legtartalmasabbat, így a kötetben közölt első dokumentum 1921-ből származik. Hazai politizálásának leghosszabb korszakát, az 1944-ig terjedő időszakot azonban csak négy levél képviseli. A világháborút követő korszakból is csupán 15 levél található a kötetben (1945 és 1948 közöttiek), és egyeden levél 1954-ből. Minderre magyarázatot ad, hogy Kéthly Anna két életszakaszából is tűntek el levelek: egy részüket a GESTAPO általi letartóztatásakor szállították el, az ezt követően keletkezetteket pedig az ÁVH tüntette el. Ezen irathiányok miatt a kötet nem mutathatja meg Kéthly írásba fektetett politikai véleményalkotását, hiszen hosszú és politikailag is fontos időszakokból nincsenek levelek. Ez kissé féloldalassá teszi a dokumentumkötetet, de sietve ki kell jelenteni, hogy a teljes, minden időszakot felölelő irathagyaték nagyon ritka. Mindig azzal kell gazdálkodni, ami a többé-kevésbé hálás utókorra maradt. Az emigrációs korszakának anyaga ellenben nagyon bőséges: a közreadott iratok többsége, közel kilencven levél ebből az időszakban keletkezett. (Az első levél 1956. november 5-én íródott Dag Hammarskjöld ENSZfőtitkárhoz!) A levelekben megfogalmazottak szintézisét adják egy baloldali személyiség gondolatainak, véleményének, és betekintést engednek egy fontos szerepet játszó párt működésébe, vezetőjének tevékenységébe. Ez a Horthy-korszakban írt levelekre is igaz, amikor Kéthlynek minden szó leírását jól meg kellett gondolnia a BM-es átolvasok miatt. Az emigrációban keletkezett levelek mind mennyiségben, mind tartalomban felülmúlják az előzőeket: ezek egyrészt megmaradtak, másrészt a szerző szabadabban, különösebb félelem nélkül fogalmazhatta meg mondandóját. Ezek kiemelkedő forrásanyagot jelentenek egy külföldre került politikus mindennapjairól, kinti nézőpontból kialakított Magyarország-képéről, a valódi közegétől való távolság miatti optikai torzulásokról, illetve az emigráns lét küzdelmeiről és keserveiről, így pl. az emigráns csoportosulásokra jellemző, már egymással folytatott harcairól. A nyugati baloldali erők politikájának változására igen jellegzetes az az 1972-ben leírt véleménye, hogy „A magam részéről elvetem azt az álláspontot, hogy úgy teszünk, mintha a marxizmus teljes egészében idejét múlta volna, »nem aktuális«, stb. Sajnos, a közép felé tolódó, polgárosodó nyugati testvérpártok java része ma ideológia nélkül politizál - és meg is látszik, hogy hogyan." A dokumentumközlés a hagyományos mintát követi: a levelek időrendi sorrendben helyezkednek el és sorszámozottak. Címeik szerkesztettek, azonban nagyon rövidek, csupán azt tartalmazzák, hogy ki írta kinek, a levél összefoglalt tartalmát nem foglalják magukban. A cím alatt a keletkezés helye és ideje szerepel, azonban ez utóbbiak betűmérete - vélhetően anyagtakarékossági okból - kisebb a címénél, ami egy kissé zavaró lehet az olvasó számára. A közölt szövegekben szereplő nevekhez, fogalmakhoz vagy a megemlített eseményekhez a dokumentumok után elhelyezett magyarázó jegyzetek kapcsolódnak. Ezek pontosak, szabatosak és tartalmazzák a kellő információkat. Eltérő viszont a szakmabeliek véleménye az ilyen típusú jegyzetelés, illetve az inkább követendőnek ítélt lábjegyzetek használata között. Több személytől is hallottam azt a kritikát, hogy inkább a folyamatosan sorszámozott lábjegyzeteket kellett volna alkalmazni. A magam szubjektív véleménye szerint viszont az újrakezdődő, ezért elkülönülő jegyzetelés a dokumentumköteteknél, iratkiadásoknál hasznosabb, hiszen ebben az esetben nem egy egybefüggő feldolgozást, monografikus művet kell folyamatos jelleggel magyarázatokkal, értelmezéssel ellátni, hanem magukat a közölt dokumentumokat, mint egyedi és elkülönülő adatforrásokat kell a szükséges információkkal kiegészíteni. A kötet címének megfelelően a közölt 110 dokumentum többsége valóban levél. Kivétel a két utolsó irat, amelyek Kéthly elhunytakor keletkezett nekrológok. E két dokumentum tartal86