Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - MÉRLEG - Honismeret Csongrád megyében 1969—2011 (JURKOVICSNÉ KÁMÁN MARGIT)

Méri eg A honismereti mozgalom előtti időket vázlatosan, 1969-től pedig évenként, a fontosabb eseményeket napokra lebontva követhetjük a gondosan megszerkesztett kronológiában. Színes fotók gazdagítják az amúgy is sokszínű honismereti életet. A kötet második fejezete a honismereti tevékenység közösségeivel és színtereivel, a honismereti-helytörténeti gyűjteményekkel ismerteti meg olvasóit. A beszámolókból kitűnik, hogy a honismeret művelői milyen lelkesedéssel és szorgalommal, önzeden áldozatvállalással fogtak neki a munkának, és szerveztek honismereti köröket, hagyományőrző szakköröket, hoztak létre honismereti gyűjteményeket. Munkájuk közösségformáló erővé vált az adott településen. Tápén a Molnár család, Csanádpalotán a Nagyfalusi család több tagja vállalta a honismereti munka szervezését. Makón, Szentesen, Szegeden számos iskolai nevelőközösség tűzte maga elé feladatul, hogy lokálpatrióták legyenek a diákjaik, akik ismerik lakóhelyük múltját, kulturális értékeit, szeretik a településüket. A kötetben 29 Csongrád megyei honismereti-helytörténeti gyűjtemény részletes bemutatása olvasható. Fontos információkat tudhatunk meg az Algyői Tájházról, a domaszéki kisvasút-történeti kiállításról, a híres dorozsmai szélmalomról, az óföldeáki Helytörténeti Emlékházról, az ópusztaszeri kocsigyűjteményről, a Pick Szalámi és Szegedi Paprika Múzeumról, a szőregi rózsamúzeumról, de a mindszenti Helyismereti Gyűjtemény vagy a Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteménye is hasznos ismeretekkel szolgál. A megyénket alaposabban megismerni akaró turisták is nagy haszonnal forgathatják a Honismeret Csongrád megyében című kötetnek ezt a terjedelmes fejezetét. A tanulmánykötet kiemelt figyelmet szentel az intézmények közötti együttműködés és a megyei társszervezetek bemutatásának is. Tandi Lajos az 1892-ben alapított szegedi Dugonics Társaság történetét mutatja be, Varsányi Attila a hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság 199 l-es megalakításáról beszél, de szó esik a tíz éve szerveződött Marosvidék Baráti Társaságról és annak folyóiratáról is. A tanulmánykötet arra is vállalkozik, hogy a honismerők négy évtizedes tapasztalatait közkinccsé tegye: olvashatunk az első honismereti diáktáborok megszervezéséről, a honismereti vetélkedők izgalmairól, a Csongrád Megyei Levéltári Napok 32 éves történetéről. A helyismerettel foglalkozó szakemberek és az érdeklődő civilek összefogását siker koronázza: az évente megrendezett Levéltári Napok megmozgatják az adott település közösségét. A helytörténeti oktatást segítendő, szöveggyűjtemények, helyi tankönyvek is születtek Csongrád megyében. Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna és 1Vargáné Nagyfalusi Ilona írásai bemutatják, hogyan használják fel ezeket a pedagógusok mindennapi oktatómunkájukban. A Csongrád Megyei Honismereti Egyesület délvidéki, kárpátaljai és galíciai tanulmányútjairól készült beszámolók érdeklődésre számot tartó színfoltjai a kötetnek. A kiadvány befejező része, a „Ki kicsoda a Csongrád megyei honismereti életben?" — értékes, hasznos fejezete a kiadványnak. Olyan régi, jeles honismerők életrajzát ismerhetjük meg, akik értéket teremtettek, jelet hagytak lakóhelyük honismeretében. Külön fejezet tárgyalja a Bél Mátyás-emlékéremmel és Honismereti Munkáért Eremmel kitüntetetteket, majd a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület jelenlegi tagjainak adattára zárja le a kötetet. Méltó módját választotta az egyesület a számvetésnek: tartalmas, hasznos tanulmánykötet született a megyében folyó helyismereti munka eddigi eredményeinek megmutatására, népszerűsítésére. Az írások személyes hangvétele még közelebb hozza az olvasókhoz honismereti életünk szereplőit, az általuk teremtett felbecsülhetetlen helytörténeti gyűjteményeket. A lelkes honismerők, kiadók, alapítványok áldozatos munkájának, anyagi áldozatvállalásának eredményeként, a Tanulmányok Csongrád megye történetéből című sorozat 39. köteteként született meg ez a kiadvány, amelyhez foghatót nem találunk a hazai szakirodalomban. A szerkesztők, Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna és Gergelyné Bodó Mária gondos munkáját dicséri e hiánypódó munka. Jurkovicsné Kálmán Margit 87