Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - LEVÉLTÁR ÉS SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM - KOCSIS PIROSKA: „Asszonysorsok a Rákóczi-szabadságharcban" Tudományos konferencia a Magyar Országos Levéltárban
„Asszonysorsok a Rá kó c z' - s z a b a d s ágh a rc b a n " Rákóczi Ferenc egyik bizalmi embere volt, és már 1703 őszén, a kuruc állam szervezésének kezdetén a fejedelem oldalán találjuk. Kezdetben írnok, majd az udvari kancellária levéltárnoka, 1706 júniusától pedig felesküszik a fejedelem udvari dtkárának, vagy ahogyan a korban mondták, szekretáriusnak. Számos levelet fogalmazott és írt Rákóczi kancelláriáján, legendás volt különlegesen szép írása. A fejedelem a tisztviselői béren kívül birtokadományokkal is jutalmazta. Némethi Borbálával, Zemplén megye alispánjának leányával kötött házasságkötése szintén a Rákóczi szabadságharc idejére esett. A családi legendárium úgy tartotta, hogy Némethi Borbála gazdagságával billent helyre az Aszalay család financiális egyensúlya. Esküvőjük majdnem anynyiba került az alispánnak (200 forint), mint amennyit lánya korábbi kérőire költött, hiszen „az árva lánynak sokan udvaroltak". A család Miskolcon, az Aszalay-házban élt. A szabadságharc idején itt maradt anyósával és férje négy húgával. Borbála a népes nemesi család mellett a birtokok ügyeit is intézte a kuruc táborban tartózkodó férje helyett. A szabadságharc végén osztozott férje sorsában, mivel a Rákóczi udvarával Lengyelországba menekült Aszalayt felesége is elkísérte a száműzetésbe. Némethi Borbála hamarabb ért ki a magyarok számára kijelölt határ menti kis faluba, mint Aszalay, így intézte a letelepedést, a magával hozott állatok, termények és borok elhelyezését. A lengyelországi bujdosás során Aszalay rajzokat készített azokról a késő reneszánsz kastélyokról, ahol megfordultak. Amikor Rákóczi Franciaországba indult, ők már nem követték, hanem amnesztiát nyerve, 1711. szeptember végén visszatelepültek Magyarországra. A hazaérkezésről naplófeljegyzéseik is fennmaradtak, melyből megtudhatjuk, hogy közel egy évi bujdosás után érkeztek vissza hazájukba, s még kb. 13 évig „hűséges házasságban" együtt éltek. 1718 körül született meg fiuk, Ferenc megérte a felnőtt kort, és utódai is lettek. Barna Attila, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusai lőcsei fehér asszony, Korponayné Géc^y Julianna életét, büntetőperét és legendáját tárta a hallgatóság elé. Géczy Zsigmond kuruc ezredes és osgyáni Bakos Judit leánya 1700-ban, 20 éves korában ment férjhez Korponay Jánoshoz, akitől egy fia, Gábor született. Férje távollétében közel került a lőcsei vár kapitányához, Andrássy István kuruc generálishoz, akivel hírbe hozták, de férje megbocsátott neki. 1709—1710-ben, amikor hirtelen veszélybe kerültek birtokai, megpróbálta visszaszerezni azokat, visszakérte férje elkobzott birtokait, de terve nem sikerül. A témát kutatók azt mondják, hogy üzenetvivőként szolgált az osztrák csapatok és a lőcsei várkapitány között. Bár már ekkor számos elítélő jelzővel („kétes jellemű nő") illették, a felségsértést azzal követte el, hogy nem tájékoztatta időben és kellő módon az udvart arról, hogy Rákóczi III. Károly koronázására (1712. március) hazatérni szándékozik. Ezzel apját védte — aki 1703ban az elsők között állt kurucnak —, akinél az illegálisan gyülekezők várták a fejedelmet. Az események menetében központi kérdés, hogy milyen törvények alapján fogták el, kínozták meg az asszonyt, és végül miért ítélték el. A szokásjogot összefoglaló Hármaskönyv alapján nem tehették volna mindezt. Végül Ulászló törvényeire hivatkozva (1495:4. tc.) zárták le az ügyet, és végezték ki Győrben, 1714. szeptember 25-én. De hogy miért kellett meghalnia, az ma is a történelem homályába vész. A per sok tanulságos, érdekes és jellemző adatot tartalmaz az ügyről és a korról. Személyéhez legendák kötődnek, melynek születéséhez Thaly Kálmán is hozzájárult azzal, hogy Jókainak átadta a peres iratokat, s Jókai regényében A lőcsei fehér asszony alakja kitörölhetetlenül egybeforrott Lőcse várának meghódolásával. Korponayné Géczy Julianna egy asszony volt a vérzivataros időszakokban, aki férjét, gyermekét és vagyonát szerette volna menteni, megpróbált helyezkedni, de nem sikerült. A konferencia Mészáros Kálmán levezető elnök zárszavával ért véget, aki összegezte a nap eseményeit és megköszönte a részvételt a nagy érdeklődést kiváltó konferencián. A konferenciáról készült beszámolót Krúdy Gyula Rákóczi harangja című művének gondolataival zárnám, aki a kuruc kor asszonyairól a következőket írta: „A Rákóczi-kor asszonyai, amint sorba ellebegnek előttem, éppen olyan asszonyok, mint akiket ma is ismerünk, látunk. Azt, hogy talán 75
