Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MÉRLEG - MÁRFI ATTILA: Győri Tanulmányok, 2011/32. Fel. szerk.: BANA JÓZSEF. Szerk.: DOMINKOVITS PÉTER-HORVÁTH JÓZSEF.

Mérleg gimnáziumi igazgató, az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni meghurcolásáról és bebörtönzéséről közöl primer forrásokat felhasználó adatokat. A Győr-Sopron Megyei MSZMP Intéző Bizottságának jegyzőkönyveire és a Megyei Bíróság periratára hagyatkozva a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója ellen koholt vádak alapján indított vizsgálatot és ítéletet dokumentálta példaértékűen Borbély. A paptanár elleni eljárás egyben a megfélemlítés és a példastatuálást eszköze volt, a „megtalált bizonyítékok" súlyának alapos felnagyításával. Ugyanakkor a „klerikális reakció" elleni görcsös félelmet, a katolikus egyház elhallgattatását is példázza ez a pereljárás. Az 1957. március 13-án nagy erőkkel kivonuló karhatalmisták a házkutatás után súlyosan bántalmazták Dávid atyát, aki közel egy hónapig kórházban feküdt. Az utána megindult bírósági-ítélkezési színjáték, a felhozott bizonyítékok tudatos elferdítése a hatalom és a befolyása alatt álló „jogszolgáltatás" súlyos visszaéléseit is bizonyítja. A szerző ezeket nagyszerűen támasztotta alá a kiemelt idézetekkel és szövegmagyarázataival. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága a fellebbezett első fokú ítéletet helyben hagyta, s két év szabadságvesztésre ítélte a paptanárt. Akit szabadulása után hosszú évekre eltiltottak a katedrától is, de tisztelete ezt követően, s ahogy napjainkban is töretien maradt. Az írást Söveges Dávid a bírósági eljárás során lefoglalt, s ennek köszönhetően fennmaradt Pannonhalmi széljegyzetek a magyar szabadságharchoz c. értekezése zárja, aminek közzététele is emeli a tanulmány értékét. A kötet utolsó tanulmányát Ö. Kovács József történész A. Győr-Sopron megyei kollektivizálás mintája c. értekezése jegyzi. Az 1958—1961 között zajló kollektivizálás folyamatát több alfejezetre osztva elsősorban a Magyar Országos Levéltár és az MSZMP Győr-Sopron Megyei Bizottsága iratanyagának forrásaira támaszkodva vázolta fel a szerző. O. Kovács külön kiemelte a kollektivizálási kampány menetét, a tszlátogatásokat és a tömeggyűléseket, ahol úgy igyekeztek a tsz mozgalmat beállítani, mint az egyeden lehetséges alternatívát. A kollektivizálási kampánybeszámolók szerint az agitátorok és a pártvezetők állandó jelenléte, s a nyíltabb hangnem, kedvező fogadtatásra talált a helyieknél, még ha voltak is (több példát is feljegyzett a szerző) ellentmondások, s ellenkezések a kampány során. Az ekkor keletkezett beszámolókat a központi pártvezetés országosan is terjesztette belső használatra, mintegy mintaként beállítva a Győr-Sopron megyei kollektivizálási folyamatokat. Országosan is a figyelem középpontjában álltak a helyi megyei események, ahol folyamatosan értékelték az elért eredményeket, s több, menetközben jelentkező hiányosságra is felhívták a figyelmet. Majd a Kollektivizálás társadalmi gyakorlata, a Kollektív üzemek? és a Kollektivizált föld — „kollektivizált ember" nélkül? cím alatti alfejezetekben a szerző számos gyakorlati példával, az ellentmondásos állapotokról ad rendkívül értékes és kimerítő összegzést A Mérleg rovatban elsőként Paál Zsuzsanna néprajzkutató elemzése olvasható Perger Gyula: „Oltalmad alá futunk" Mária-enciklopédia 1950. c. forráskiadványáról. A forrásgyűjtemény a Római Nemzetközi Mária-központ 1950 nyarán elindított, s Szűz Mária tiszteletét bizonyító űn. Mária enciklopédia összeállítása alkalmával készült. A valamennyi püspökségre eljuttatott kérdőívek (a helyi Mária kultusz egyházművészeti, építészeti, zeneművészeti, szakrális és népi hagyományokon nyugvó eseményeit tudakolva) alapján elkészült jelentések ma már rendkívül gazdag adathalmazzal segíthetik főleg a vallási néprajzzal, a vallási kultusztörténettel és szakrális hagyományokkal foglakozó kutatásokat. A recenzens külön hangsúlyozta az okmánytár és a mellékelt képgaléria kiemelt forrásértékét, még ha szubjektív, vagy nem teljesen helytálló feljegyzéseket is tartalmazhatnak olykor. A szerző érdeme, hogy a sokáig lappangó feljegyzéseket szakértelemmel feldolgozta és közzétette. A sorban Dominkovits Péter főlevéltáros összefoglaló ismertetése következik, amely a Dr. Kovács Pál emlékezete c. tanulmánykötetet vette górcső alá, tőle megszokott alapossággal. A 2009-ben az 77