Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MÉRLEG - G. VASS ISTVÁN: Kisvárosi polgárok. Források 1866-1919. Szerk.: HÉJJÁ JULIANNA ERIKA-ERDÉSZ ÁDÁM.

MÉRLEG KISVÁROSI POLGÁROK. FORRÁSOK 1866-1919 Szerk. HÉJJÁ JULIANNA ERIKA-ERDÉSZ ÁDÁM Gyula, Békés Megyei Levéltár, 2010. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 27.) 512 p. A Békés Megyei Levéltár immár közel félszázada számít a hazai helytörténeti (történeti!) kutatás egyik kiemelkedő műhelyének. Az 1980-as évekig a levéltárhoz (is) kötődő kiadványok többsége az akkori megyei tanács, illetve egy-egy város vag}

7 község kiadásában jelent meg. Az 1980-as évek közepétől azonban a levéltár már kiadóként is jegyez mintegy 50 (!) különböző műfajhoz tartozó és változatos tematikájú kötetet. A „Forráskiadványok" című sorozat első kötete 1967-ben jelent meg és, amint a címből látható, már a 27. kötetnél tart. Az 1980-as évek végétől pedig „Közlemények", illetve „Gyulai füzetek" sorozatcím alatt tesznek közzé a megye és a város történetére vonatkozó írásokat. A három sorozat keretében megjelent kötetek szinte a térség egész történetét átfogják a középkortól a 20. század második feléig. Kiadványaik között „olvasókönyv"-jellegű szöveggyűjtemények és a 18. század eleji összeírásokat, az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc, vagy a zsidóság, illetve cigányság évszázadokon átnyúló jelenlétének levéltári dokumentumait tudományos igénnyel közzé tevő forráskiadványok mellett a vár körüli ásatások eredményeit ismertető, a város és a vár 15—16. századi történetét és más témákat monografikus igénnyel bemutató feldolgozások és tanulmánykötetek, sőt archontológiai munkák egyaránt helyet kaptak. A szerzők zöme a levéltár mindenkori vezetői és munkatársai közül került ki, de mellettük megtaláljuk Bácskai Vera, Blazovich László, Ember Győző, Kristó Gyula, Káldi-Nagy Gyula, Szita László és más ismert történészek nevét is. Az ismertetendő kötet szerkesztői ezúttal arra a némileg szokadan feladatra vállalkoztak, hogy korabeli dokumentumok segítségével egy társadalmi jelenséget mutassanak be: a gyulai „polgári rend" dualizmuskori életmódját, gondolkodását, mentalitását, illetve az őket összekötő kapcsolati hálót. Erdész Ádám, a kötetet bevezető rövid, lényegre törő írásában hangsúlyozza, hogy a még ma is eléggé általánosan használt marxi terminológiával szemben a „polgárság" fogalmán nem a gazdaság tőkés átalakulása során — főként az ipar és kereskedelem szektoraiban — létrejött tulajdonosi „osztályt" érti. Ezzel szemben azt vallja — a Max Weber társadalomértelmezési modelljére támaszkodó polgárság-kutató történeti irodalom felfogását követve —, hogy a polgárság valamifajta egysége nem osztályhelyzetében, hanem életmódjának, magatartást orientáló értékeinek közösségében keresendő. Eszerint a vagyonos vállalkozó vagy kereskedő nem tekinthető automatikusan polgárnak, ezzel szemben alacsonyabb vagyoni helyzetű személy is tagja lehetett a helyi polgárságnak, ha műveltsége, szakképzettsége révén megfelelő reputációval és társadalmi kapcsolatokkal rendelkezett. Mint írja: „Azokat a dokumentumokat kerestük, amelyek a helyi polgári normákat és formákat tükrözik, amelyek a kisvárosi polgárságot összekötő társadalmi háló szövetét mutatják meg." Munkájuk során a rendelkezésre álló források széles köréből merítettek: közölnek újságcikkeket, hirdetéseket, nekrológokat, városi szabályrendeleteket, közjegyzői iratokat, végrendeleteket, házassági szerződéseket és házastársak között létrejött vagyonmegosztási jegyzőkönyveket (ezek mellékleteiként vagyonleltárakat), továbbá családi irathagyatékokból származó leveleket és napló-részleteket. A közölt források túlnyomó részének keletkezési 71